Nagykanizsai pünkösdi király

Délies hangulatban

A plébánia kertje mintha része lenne Itália - a mediterráneum szép Kertjének. Közelebb már a tenger, pálmák és píneák tarkítják a látványt, dicsérve a ház "gazdáját", a plébánost, aki gyöngyöző borral kínálja a vendéget. Fliszár Károly azzal a természetes egyszerűséggel él a hívei közt, mintha mindenki édestestvére lenne. Ez is afféle déli tulajdonság; a jókedv, a kacagó arc, mert hogy nézne ki, ha a pap szomorúan járna-kelne az utcán, vagy begombolyodnék kertjének díszei között afféle sündisznóállásba? Röviden beszélünk, még rohan a dolga után, s délután kettőkor már várják a zsűribe. A Deák téren a temploma rendben, ő pedig minden jónak támogatója. Most a zsűrinek, amelynek az a dolga, hogy eldöntse, ki legyen az idei pünkösdi király Nagykanizsán, kerek egy esztendeig...

Szép szokás volt szerte a hazában, de itt főként stílusos, ha már a mediterránról szólunk. Tudományt, hagyományt mívelők mondják, hogy a dunántúli legények lóversenyen vetélkedtek a nevezett királyi címért. A versenynek volt olyan feltétele is, hogy mindenik legény a saját lován nyereg és kengyel nélkül egymásután "háromszor futott és kifeszített kötélakadályokat ugrott át."

Versenyhangulatban Fliszár Károly plébános

Királynak kijáró hangorkánnal éljenezték a győztest, akit ha aztán tilosba térült a lova, meg nem büntettek, ha a kocsmába ment, virágkoszorút - amolyan korona formájút - tettek a fejére a lányok. Csak az ő engedélyével rendezhettek táncmulatságot. Jól ment a sora, minden lakodalomba hivatalos volt, jószágát fizetség nélkül őrizték. S mindezt egy álló esztendeig. Azt is olvasni, hogy a pünkösdi király járás szokásai Somogy magyarosodó német falvaiban (pl. Lengyeltótiban) ugyancsak éltek. De most Zalában vagyunk, a megye talán legnagyobb városában (népességileg 1970-ben még az volt, de addig sok víz leszaladt a Principális-csatornán). A híre mindenesetre áll: várhíre, a Szigetváré mellett. S Thury György egykori kapitány odafentről bajszát pödörve mosolyog: az egyik pünkösdi királyjelölt az ő páncéljába öltözött, s a nevét viseli...

Versenyhangulatban a diákok

De ha már Itáliát emlegetjük, ki ne maradjon Bologna májusi grófnő ünneplése a XIII. századból, vagy az ismert pünkösdi királyné, aki főleg Kodály Zoltán kórus-remekéből énekel elénk csengő hangon: "Én kicsinyke vagyok / Nagyot nem szólhatok / De mégis Istennek dicséretet mondok." Hozzátenném itteni célzattal: "Kanizsai rózsa kihajlott az útra / Szedje föl királyné arany koszorúba."

Koronád fényeskedjék...

Négy esztendeje hagyomány

A király választására a Zemplén Győző Általános Iskola színháztermében és az udvaron kerül sor. Helyesebben az ezt megelőző szellemi és ügyességi versenyekre.

Koncentrálás...

"Kanizsa, Kanizsa

de híres egy városka"

hangzik a színpadról, aztán meg vagy háromszáz gyerek szájából, akik a nézőtéren hallgatják a vetélkedőt: hoszszabb s villámkérdésekre a válaszokat hat iskola nyolc-nyolc versenyzőjétől.

A rövid szünetben Némethné Horváth Emília - stílusos pólót öltve elmondja a kanizsai pünkösdi királyság történetét:

"Férjemmel, aki az egyházközségi képviselő-testület tagja, mindketten ugyanazt forgattuk a fejünkben, amikor a korszerű pasztorációról meditáltunk: hogyan segíthetünk a papjainknak. Én Csorna mellől jöttem ide férjhez. A korábbi káplán: Rumszauer Miklós (most Rómában tanul és jogász!) azonnal vevője volt az ötletnek: rendezzünk évente pünkösdi királyválasztást. Valamennyi iskola meghívót kapott, és nem feledkeztünk meg az ökumenikus szolgálatról sem. Itt van a rendezők közt Deme Dávid helybeli evangélikus lelkész, meghívtuk Balogh László református presbitert. Esperes-plébánosunk lót-fut a szervezéskor, a lelkét kiteszi. Igazi Szent Ferenc-i szellemiségű, azonnal tudja, amit a régi barátok: a szokások, szent tradíciók mennyire megkönnyítik a lelkipásztorkodást, ha valaki átérzi azok üzenetét s a mai evangelizációban a régi szokásoknak helyük van."

Némethné Horváth Emília odaadással biztatja a versenyzőket

Valóságos újkori népszokást írhat meg a krónikás, aki forgatókönyvvel a kezében követi a "választási" vetélkedőt, és maga is izgul: a tavalyi győztes I. László király a piaristáktól vajon megőrzi-e az első helyet?

Riporternek született tanító: Kóré Péter mikrofonnal a kezében vezényli-kommentálja, ami a színpadon történik. Verset kell költeni - tíz perc alatt! - s azt előadni a lóról és a hintóról, amely majd az új királyt "röpíti" végig a városon. Éppen a piarista diákok szavalják: "Szomorú a ló, nincs mögötte hintó..., nincs mögötte hintó..." Mintha éreznék, az idén valóban nem az ő (tavalyi) királyuk ül a kényelmes, fényes ülésre a "királyné asszonykával". Remekel a Zrínyi suli, a Bolyai. A szellemi vetélkedő pünkösdre vonatkozó kérdést is tartalmaz, és pontokat ér a jelmez, a "pergamenre" fogalmazott kiáltvány meg a cinkusbot: a királyi felségjelvény; afféle májusfa - kicsiben. Egyik szebb, mint a másik, én ugyan nehezen választanék - szól valaki, de a szavát elnyomja a vetélkedők válasza a kérdésre: milyen kiváltságai vannak a pünkösdi királynak, vagy mit jelent a szó: cucorka. Még a "titokzatos" kérdés sem hallgat: - Milyen igénnyel alakult ki a pünkösdi királyság szokása?

A győztes a király

A Bolyai Iskola vezet az udvaron, kezdődik a gólyaláb-verseny. Kunics Zsuzsa muzeológus tájékoztat, miért került a versenyprogramba ez a "szám": - A XIX. században falábazásnak hívták. Olyan sárosak voltak itt (is) az utcák, hogy magas, fából készített lábakon kellett járniuk az embereknek. Egyszer a papot megtréfálták: eldugták a falábat... Mint szokást az idei áprilisban felújították, és a miklósfaiak nyerték.

A gólyalábat akadályverseny követi: "Vizet viszek futva a markomban s üvegbe töltöm, majd kifeszített karika közepében lógó csengettyűt kell eltalálnom kislabdával" - tájékoztat egy készülődő versenyző.

Szól a hajrá, népes a szurkolótábor, s a végén győztesként vonulhat majd a színházterembe a Bolyai Iskola királyjelöltje: I. Zoltán, azaz: Katona Zoltán VIII. osztályos, és mellé állhat reneszánsz főkötővel Takó Helga pünkösdi királynő, hetedikes "nagylány". A hoppmester jelt ad a harsonásoknak, trombitásoknak, és szólítja "Asztrik apátot" - asszisztenciájával: elöl megy a "könyves diakónus", középen az "apát", majd a "füstölős diakónus". Őket követi a pünkösdi király és udvarnépe. De már itt vannak a koronázási jelvények is: az országalma, a korona, a cinkusbot...

Játék és tanulság

Játékos minden pillanat, mégis egyre komolyabb; ahogyan a "játszó ember" az életet is egy kicsit játékosan, de mégis komolyan éli meg. A lelépő király, László elegánsan, stílusosan kíván a győztesnek "áldásos uralkodást". Már elhangzott a "közfelkiáltás", az új király nevére az "Igen", a hoppmestertől a kinyilvánítás: "Ezennel megállapítom: az Úr 2001. esztendeje május havának 19. napján vívott nemes küzdelem bajnoka a nép akaratából I. Zoltán a pünkösdi király." (Hogy nem a pünkösdvasárnapi dátum szerepel? Bizony manapság alkalmazkodni kell ahhoz az időhöz, amit a közmegegyezés "diktál": mikor érnek rá az egyes iskolák diákjai, a vezetőtanárok és így tovább.)

Az eskütétel meggondolkodtat bárkit, ha jól figyel:

"- Akarod-e a szent hitet megtartani és igaz módon megőrizni?"

"- Akarsz-e a szent egyháznak és papjainak védője és oltalmazója lenni?"

"- Akarod-e az országot atyáid igazsága szerint kormányozni és védelmezni?"

Aztán meg a palást vállra-terítésekor ez is elhangzik az új pünkösdi királynak: "Úgy védd népedet, mint ahogy őseink palástja óv tégedet."

Mennyi tanítás, tanulság - felnőtteknek - de itt a "játék szólamában" egy tizennégy esztendős serdülőnek, aki fölvette Thury György vértezetét, s most a palástot, amely sohasem csak emlékezet...

És igazi katekézis a korona főre tétele:

"Koronád fényeskedjék, addig, míg lábad az igazság útján jár, kerülöd a bűnt és a gonoszságot."

Ajándékokat kapnak a versengő csapatok, a hintó és a kocsik előállnak. A rendőrök megállítják a forgalmat, "jó hamar lovak" ügetnek az élen, pörögnek a kocsikerekek, nóta is harsan, s Nagykanizsa ünnepi-szépben köszönti az utcákon a pünkösdi királyt.

Élő közösség e város, pap és "király" testvér-szövetsége, hogy a remény legyen a vértje - minden igaztalan ellen.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu