Ráérünk?

Több mint fél évszázad ateista elnevelés nyomja lelkünk tisztaságát. Dehogyis lettünk mindnyájan az istentelenség áldozatai. Azt azonban nem lehet tagadni, hogy igen sokan lettek felületesek, és rálegyintenek, ha szép szavakkal figyelmeztetik őket arra, hogy a gyermekeiket írassák be hittanra, s hadd legyenek ők elsőáldozók és bérmálkozzanak is meg. Mivel sok mai negyvenes-ötvenes szülő maga sem volt részese eme szentségek fölvételének, semmit sem tudnak azok üzeneteiről, föltétlen fontosságukról. Ennél fogva könnyen és gondolkodás nélkül válaszolnak: ráérünk. Azért szól így ez a válasz, mert az őket figyelmeztetők jelzik nékik, hogy ha egyszer a gyerekek majd templomban is meg szeretnének esküdni, kell az elsőáldozást és a bérmálást igazoló lap is. S mivel a mai fiatalságnak egyre nagyobb része Isten előtt is akarja az esküt, bizony csak pár héttel, nappal a házasságkötés előtt, az úgynevezett iratkozáskor szembesülnek a hiányzó dolgokkal. Akkor aztán kapkodnak, pedig ily rövid idő alatt csak felületes lehet a jegyesoktatás, az elsőáldozást és a bérmálkozást meg szinte nem is lehet pótolni. Ha mégis, akkor lelkileg örökre hiányos lesz minden.

Ismerek családokat, ahol azzal is megelégszenek, hogy a gyerekek este imádkoznak, nékik imakönyvük és olvasójuk is van, sőt a Bibliát is rendszeresen olvassák. Ez mind szép ugyan, ám ahhoz igen kevés, hogy vallásukat gyakorolják. Szükséges lenne a szentmisén való részvétel, és legalább a főünnepekre a szentgyónással és szentáldozással való elmélyült felkészülés. Ugyanilyen fontos lenne a rendszeres hittanóra-hallgatás, mely alkalmakon elmélkedéseket, közösségi életet is tanulhatnak a gyerekek. Vannak családok, ahol a nagyszülők - ha hiányosan is -, de gyakorolják vallásos életüket. Ugyanők - mégha érzik is fontosságát - nem figyelmeztetik gyermekeiket arra, hogy az unokákat írassák be hittanra, ahol az életre nevelés egyik alappillérével, a jó erkölccsel ismerkedhetnének meg. Így a nagyszülők buzgalmai nem hajtanak új ágat, nem öröklődik az unokákra a hit szeretete.

Találkoztam olyan édesapával, aki elmesélte, miként kérte számon tőle a fia a vallásos nevelés hiányát. Merthogy a fiú szeretett volna egyházi esküvőt, s akkor derült ki, hogy előtte bizonyos kötelezettségeknek meg kell felelnie. A fiú és jegyese szépen föl is készültek. S amikor már az ő gyermekeik is elsőáldozó és bérmálkozó korba értek, annak rendjemódja szerint időben megejtették azon formaságokat, amelyeket aztán szépen töltögetni kezdtek vallásos tartalommal.

Szaporodnak ugyan a megkésett hittanosok, a kicsit megkésett elsőáldozók és bérmálkozók, mégis, mintha még ma is sokan volnának, akik tétováznak, mert nem költözött még beléjük Isten, s ők sem igyekeznek arra, hogy a Gondviselés oltalmát keressék. Őket a "majd", a "ráérünk" tartja rabságban, s félő, hogy előbb-utóbb megtalálják őket a szektások, ne adj´ Isten a sátán, melynek bilincseiből nagyon nehéz kiszabadulni, s az Istenhez vezető utat ismét megtalálni.

Legyünk hűséges Isten-szeretők, és járuljunk időben a hitünk alapjait képező szentségekhez - lelkünk nyugalmáért.

Ifj. Lele József

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu