Jegyzetlap

Nyersen szólva, már a könyökömön jön ki a furtonfurt (ez a németes szólás magyarul is igen jól hangzik: folyton-folyvást) emlegetett "identitászavar". Állítólag ettől s ebben szenved minden, s - majdnem - mindenki. Ami egyrészt nem igaz, nem is lehet igaz, talán a pszichologizmus túlzó általánosítása: nem mindenki kételkedik abban, hogy végül is ki ő, másrészt nem annyira fontos, hogy minden percben világosan tudjam, ki vagyok én. Hogy hányadán állok magammal, az egészen mást jelent. Anélkül is vagyok, hogy mindig tudnám, ki vagyok. Sőt, nagyon is üdvös, kétkedő zavarnak gondolom, a fejlődés jelének, ha olykor nem tudok magamról számot adni, vagy csak bizonytalankodva. Ez talán hasonlít ahhoz, amit Simone Weil így ír le: "nem az a fontos, hogy Isten szeressen engem (nem könnyű dolog ám engem szeretni), hanem hogy én szeressem Istent. Ha valami, az istenszeretetem valóban alakít rajtam, és nem fér hozzá semmiféle megtévesztő manipuláció." Hogy "minden erőből", ez elég világos követelmény... Istenem, szeretlek; ezt csak identitászavar nélkül lehet kimondani, vagy ha vele, akkor a szeretetem a zavarommal együtt háttérbe von engem. S így rendezi (el) belső dolgaimat.

Az egyház önazonosság-zavarát meg végképp nem értem. Az egyház Krisztus Misztikus Teste. Ez nemcsak titok, tehát másrendű valóság, hanem hatalom is, belső erejénél fogva megingathatatlan, ural minden e világi valóságot, s messze meghaladja (és el is viseli) tagjainak esetleges identitászavarát. Az Úrfölmutatás pillanatában a szentség tüzén elég mindenféle zavar. Aztán lehet, hogy ismét fölüti hidrafejét, de újra elég. S ennyi elég is... Mármost ugyan hol rejtőzik identitászavar például a kármelita W. Stinissennek ebben a mondatában: "Isten azt akarja, hogy mentsük meg egymást"? (Támaszkodva támasz nélkül, A Kármel látóhatára, Sarutlan Kármelita Nővérek, Pécs, 2000) Van néhány kérdésem e mondattal kapcsolatban: akarhat-e Isten nekünk ennél nagyobbat? Annál, hogy te ments meg engem? Hogy én téged? És nemcsak lélekben. Hogy mit tesz az, egyáltalán megmenthetek valakit? Melyik állam alkotmányában szerepel ez a mondat? Kérés? Fölszólítás? Bizonyos meghökkentő hatalom adatott nekem felőled. A legszemélyesebb sorsodat illethetem. S ebben az érdekeltségben a teljes élő és holt emberiség érintve van. Hogy az élők a holtakat, és a holtak az élőket megmenthetik. És fölrémlik valami mély fenyegetettség ennek az akaratnak a hátterében: van mitől megmentenünk egymást. Identitászavar? Aki azt a mondatot egy gondolatsor végén megkapta, az tud imádkozni, szemlélődni, tehát látja a lényeget... Testvérek, gondolkodjunk el tulajdon bávatagságunkról s hiszékenységünkről; zavar ide vagy oda, erősítsük meg valódiságunkat, vagyis a hitünket.

És akkor még nem szóltunk Keresztes Szent Jánosnak a könyv címéül választott verssoráról: aki támasz nélkül mer támaszkodni (jó, tudjuk mit mond erre a cinikus leleményesség), és "sötétségben, mely sugárt nem tűr, istenszerelmében sorvad el mindenestül" (Takács Zsuzsa és Szedő Dénes fordítása), az öt emberre valót szenvedett, de az identitászavar nevű bacilust vagy fél-koholmányt - ami a posztmodern feszegetőknek adott harmatos válasz - aligha ismerte. A hitet olyan képességnek nevezhetjük, amely arra biztat minket, helyezzük magunkon túlra egzisztenciánk súlypontját. Ez valóban kockázatos helyzetet teremt, vakugrást követel, de egy bizonyos: az ilyen helyzetű embert nem kerüli el az Atya figyelme. Az emberi egzisztencia bizonytalansága tehát a végső és egyetlen bizonyosság felé tett lépés. Edith Stein, már megtérve, a volt professzoránál, Husserlnél tett látogatása után így ír 1930-ban: "Hogy jó-e a pillanatnyi létmódom, nem tudom. Abban azonban bizonyos vagyok, hogy lelkünk üdvösségéért... vagyunk a világban, s azokért, akikért föl kell áldoznunk magunkat. Úgy imádkozzunk tehát, hogy ...minden órából, minden napból örökkévalóságunk művét formálhassuk meg."

Azonosságtudatunk lebegni látszik, s ugyanakkor két lábon áll hivatásunk földjén. Ahhoz, hogy lebeghessen, ennek a földnek lennie kell.

Vasadi Péter

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu