Az egyház jövője foglalkoztatja

Egy papi pálya - nyugdíj előtt

Levelet kaptam Hevenesi János jezsuita atyától, melyben figyelmembe ajánlja Németh László budakeszi plébánost, aki most kérte nyugdíjazását. Az ő bátor és áldozatkész kezdeményezésére létesült Budakeszin a Prohászka Ottokár Gimnázium, amely az egyik első egyházi iskola volt 1991-ben. Plébániája udvarán pedig még a kommunizmus utolsó éveiben munkásszállásnak álcázott kolostorépületet emelt, amelyben ma 15 domonkos nővér él.

Németh László atya egyháztörténelemből doktorált, Rómában volt ösztöndíjas, majd püspöki titkár és másod-irodaigazgató Shvoy Lajos püspök mellett. 1951-ben állami utasításra Ráckeresztúrra helyezték. A levélíró jezsuita itt évekig munkatársa volt, harangozóként és sekrestyésként.

Hevenesi János azt is megemlíti, hogy Szendi József veszprémi főpásztor Németh Lászlóval, régi bizalmas barátjával beszélte meg Miklós Imre, illetve az akkori miniszterelnök, Grósz Károly előtt elhangzott emlékezetes 1988-as felszólalását, amelyben az egyház szabadságáért oly bátran szót emelt.

Németh László atyát személyesen nem ismertem. A levél olvastán felkerestem. Nyolcvanöt esztendős, szikár, magas ember. Tartása egyenes ma is, de a kor bizony már lassítja életének ütemét. A tudós, történész lelkipásztor ma már csak nagyítólencsével igazodik el határidőnaplójában, könyvei lapjain. A nyár végén nyugalomba vonul, legalábbis ezt tervezi.

Egyre többet foglalkoztatja az egyház jövője. Mégis nyugodt, hiszen nemrégen írta alá egy fiatalember jelentkezését a Székesfehérvári Egyházmegyébe, aki itt, a Prohászka gimnáziumban érettségizett. A budakeszi plébániatemplom előcsarnokában márványtábla örökíti meg azon papok nevét, akik attól az oltártól indultak. Az elmúlt százharminc évben e település 13 papot adott az egyháznak.

Németh László életének legnagyobb élménye 1944 karácsonyának vigíliája. A front akkor érte el Székesfehérvárt. A templomokban nem lehetett misézni. Mindenki a pincékbe húzódott. Shvoy püspök kérte, hogy a püspöki palota pincéjébe összesereglett híveknek mutassa be az éjféli misét. Ott állt az óvóhelyi tábori oltárnál, közben dörögtek az ágyúk, recsegett-ropogott minden. Mikor az átváltoztatáshoz ért - épp felemelte a kelyhet - zajt hallott, majd hangos kiabálást. Valaki megfogta a karját, rángatni kezdte, és oroszul ráüvöltött. Nem értette, mit akar. Az oltár mellett volt egy Jézust ábrázoló kép, amint megáldja a földet, és békét oszt. Oda mutogatott a részeg katona. Majd elkezdte revolverével ütni a miséző pap koponyáját. Ebben a pillanatban egy másik orosz érkezett a helyszínre, megragadta társát, és kivonszolta a templomként használt légópincéből. A pap megmenekült tehát. E kis epizód után befejezték a szentmisét. Szent karácsony éj volt.

A város többször gazdát cserélt. Mikor az oroszok végleg elfoglalták Székesfehérvárt, még egyszer szembenézett a halállal. Az udvari papok felváltva őrizték a palota portáját. Egyszer Bergendy János irodaigazgató elküldte misézni az éppen portáskodó Némethet, mondván, hogy addig majd ő felügyel. Mikor visszafele jött, a palota előtt három orosszal találta szembe magát, akik azon nyomban nekiestek és ütlegelni kezdték. Talán meg is ölik, ha közben meg nem találják az erszényét. A benne levő pénzt elosztották, egyikük meg zsebrevágta a bukszát. Erre a másik kettő nekiesett, és úgy összeverekedtek, hogy Németh László észrevétlenül bemenekülhetett a palotába. Ezután talált rá az őt helyettesítő irodaigazgató holttestére, akit nem sokkal korábban ugyanazok az oroszok agyonlőttek. Az emlékét őrző márványtáblát, a püspöki palota kapuja alatt, néhány éve a túlélő, Németh László avatta.

Mindezek után érthető, hogy a vértanú Apor Vilmos püspöknek nagy tisztelője. Sírjához 1946-ban zarándokolt el először, és egy kedves nővértől akkor kapott egy becses ereklyét - a püspök véráztatta ruhájának darabját. Évtizedeken át őrizte breviáriumában, s a kilencvenes évek közepén, még a vértanú püspök oltárra emelése előtt saját maga tervezte ereklyetartóba helyezte. Ez az ereklyetartó olyan szép, hogy Pápai Lajos győri püspök másolatot készíttetett róla, azt vitték Rómába, és helyezték a pápai oltárra a boldoggá avatáskor.

Nyolc év központi szolgálat, húsz év Ráckeresztúron, harminc év Budakeszin. Egy lelkipásztori életút főbb szakaszai. Németh László Shvoy püspököt nagyon szerette. "Ideális papi eszménykép volt a püspök, és csodálatos ember" - mondja. - Jelentős alakja méltatlanul el van hallgatva." Nagy személyes adósságának tartja, hogy nem írta meg a főpásztor életrajzát. Talán majd megírja, ha nyugalomba vonul, a plébániakertben épült domonkos zárdában, ahol rá is vár egy kis lakás. Marad tehát, ha távozik is a plébánia éléről.

Szerdahelyi Csongor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu