|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Kálmán Attila Lehetőség és felelősség Németh László szerint: "A kultúra nem tudás, nem művészi produkció, hanem valami életet szabályozó elv, amely egy embercsoport minden tagjának belső mágnese, irányítója" (Molnár Albert zsoltárai és ritmikájuk, 1928.). Az iskola egyik legfontosabb feladata az így értelmezett kultúra őrzése, frissítése, átörökítése. Az egyházi iskolának elsősorban a keresztény/keresztyén és a nemzeti kultúra továbbítását kell vállalnia. Rámutatva arra, hogy az előbbiben az összetartó erő egyetlen élő személy: Jézus Krisztus, a magyar nemzeti kultúra belső mágnese pedig: csodálatosan gazdag, értékes anyanyelvünk és népművészetünk. Nyíltan vállaljuk, hogy az egyházi iskola konzervatív intézmény. Ez nem maradiságot jelent, hanem csupán annyit, hogy kipróbált ismereteket, értékeket közvetít, bevált módszerekkel. Következetes szigorral, igényességgel, de ugyanakkor kiszámíthatóan, krisztusi szeretettel. Nem lehet kevésbé jól felszerelt, mint más iskolák, és nem adhat kevesebbet azoknál. Többletet azonban nem túlterheléssel vagy korai szakosodással biztosít, hanem sajátos légkörével, módszereivel, belső energiák fölszabadításával, testi-lelki-szellemi harmóniára törekvéssel. Azzal, ahogyan a tanárok beszélnek egymáshoz és egymásról, a diákokhoz és a diákokról, ahogy megszervezik tanítványaik munkáját, ellenőrzését, szabadidejét. Nem csupán a diákjainktól követelik meg a tiszteletet, hanem ők is tisztelik a rájuk bízott fiatalokat. Krisztusban testvérnek tekintik őket. A rendetlenkedőket is. A legcsodálatosabb dolog, ha a diákok kisebb-nagyobb csoportjával őszinte imaközösségbe tudunk kerülni. Mert olyankor nyílnak meg igazán és születnek a legfontosabb elhatározások, "pálfordulások". Igazolva, hogy a mai fiatalok is csak belülről formálhatók. Számukra hiteles emberek által, számukra hiteles ismeretanyagon keresztül és számukra érthető nyelven megszólítva. Ma, amikor 6-8 évenként megkétszereződik a Földön az ismeretanyag, képtelenség mindent megtanítani abból, amire diákjainknak 20-30 év múlva szükségük lesz. Igaza van Szentgyörgyi Albertnek, hogy felesleges a sok lényegtelen név, évszám és egyéb adat megjegyzése. Meg kell azonban őket tanítani logikusan gondolkodni, hogy ne legyenek manipulálhatók. Fejleszteni kell az ízlésüket, hogy különbséget tudjanak tenni szép és rút, értékes és talmi között, edzeni kell a testüket és a jellemüket, hogy legyen tartásuk és kitartásuk, fejleszteni a kommunikációs készségüket, hogy meg tudjanak érteni másokat és meg tudják magukat értetni másokkal, s nekünk, egyházi iskolákban tanítóknak az egyik legfontosabb feladatunk, hogy törődjünk a lelkükkel is. Sokak szerint a hit nem örökölhető és nem tanítható. Az azonban bizonyos, hogy nyújthatók olyan ismeretek, tapasztalatok, élmények, amelyek elősegíthetik azt, hogy diákjaink megkaphassák a hit ajándékát. Rátaláljanak életük igazi értelmére: Istenünkre. A missziói parancs ("Elmenvén tegyetek tanítványokká minden népeket ..." Máté 28/19) ma is mindnyájunknak szól. Az utóbbi tíz évben megnőttek a lehetőségeink, de ezzel együtt a felelősségünk is (azokkal a diákokkal szemben is - több mint 90%! -, akik nem jutnak el egyházi iskolába). A feladat évről évre nehezebbnek látszik, mert a ma óvodába, iskolába kerülő gyermekek többségének már nem csupán a szülei, hanem a nagyszülei sem kaphattak intézményes egyházi nevelést. Ugyanakkor biztató, hogy lassan szülővé, pedagógussá érnek azok a fiatalok, akik ismét megkaphatták ezt a lehetőséget. Pál apostol a rómabeliekhez írott levelében (9/16.) így fogalmaz: "Nem azé aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené." Ez nem tétlenségre ítélést jelent, hanem azt, hogy a szántás, a vetés és az aratás terhe és felelőssége a miénk, de sohase felejtsük el: a növekedést az Úr adja. A szerző az Antall-kormány oktatási államtitkára, jelenleg a Pápai Református Gimnázium igazgatója, református egyházkerületi főgondnok.
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:ujember@drotposta.hu
|