„Lajos nagyon jó ember volt”

Száz éve született Louis Armstrong

Joe Murani éveken át Louis Armstrong zenekarában volt klarinétos. Eredetileg Murányi Józsefnek hívták. Szülei Mezőkövesdről vándoroltak ki Amerikába, s fiuk már ott született. Ezzel együtt a muzsikus mindmáig jól beszél magyarul, efelől egy néhány éve sugárzott interjú során győződhettek meg a tévénézők. A beszélgetés során természetesen megemlékezett a felejthetetlen trombitásról, becenevén Satchmóról. Amikor szólt róla, rendszerint így kezdte mondandóját: „Lajos nagyon jó ember volt… Lajost nem érdekelte a pénz… Lajos szerény volt…” – Ez a megnevezés a mondat további részei nélkül is a szeretet leplezetlen jelzése volt.

Kevesen emlékezhetnek Armstrongra ilyen bizalmas közelségből, távoli tisztelőinek serege azonban beláthatatlan. Annyi pedig bizonyos, hogy egyedüli hangja és derűs alakja valamennyiünk számára kedves ismerős.

Nem sokan tudnak viszont Armstrongnak arról az oldaláról, amelyet az alábbi történet világít meg. Az esetet Carlo Mazzarella nevű író jegyzett le, egy Armstrongéknál tett látogatása emlékét felidézve a legendás trombitás halálának tizedik évfordulóján.

Mazzarella már régebbről ismerte a zenész házaspárt. Terített asztal várta a vendéget, de mielőtt étkezéshez ültek volna, a házaspár néhány percig csendesen imádkozott. Armstrong, aki metodista volt, összeszedetten összekulcsolta a kezét, felesége, Lucille asszony pedig – katolikus lévén – keresztet is vetett. Az író eközben hátra tett kézzel álldogált.

Az imádság után Armstrong vendége vállára tette a kezét, a szemébe nézett, és így szólt: „Tudod, már régebben észrevettem, most is elnéztelek az asztalnál, és sajnos, megértettem: nem vagy hívő ember. Te azt állítod, hogy szereted a jazzt, s ezért őszintén meg kell neked mondanom: nagyon keveset értesz ebből a zenéből! Hogyan is tudhatnád felfogni ezt a muzsikát, ha nem hiszel, ha nem hiszel Őbenne? És mit gondolsz, mik a spirituálék, mik a bluesok, ha nem a mi Istent dicsérő himnuszaink? Elhiszed, hogy az ültetvényeken a négerek aligha bírták volna az életet nélküle, a Benne való hit nélkül? Hidd el, öngyilkosokká lesznek, ha nem figyelhettek volna az Ő szavára. Íme, csakis ez a jazz: reményünk Őbenne!”

Szigeti László

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu