A mi táborozásunk

Vitézek mi lehet ez széles föld felett
szebb dolog az végeknél
Holott kikeletkor az sok szép madár szól,
kivel ember ugyan él;
Mező jó illatot, az ég szép harmatot
ád, ki kedves mindennél.

(Balassi Bálint: In laudem confiniorum: Egy katonaének)

A természet négyszáz éves dicsérete nem kopott az évszázadok alatt. Mi városi emberek, ha helyes érzékünket nem veszítettük el, akkor is örömmel járjuk a természetet. Hiszen ott megtapasztaljuk Isten szeretetének csodálatos ajándékait: a napkelte és napnyugta utolérhetetlen színeit, a fák sejtelmes susogását, a madarak énekét és rikoltását, a rétek virágszőnyegét, a kis élőlények változatos sokaságát, és ha nem hangoskodunk, a nagyobb vadak félénk iramodását.

Aki volt már táborozni, huncutul megjegyzi „azért van ott más is: vihar, beázott, vagy összedőlt sátor, napokig tartó, borongós esős idő, esernyő alatt nagy kínnal főzött egy tál étel.”

Valóban van!

De ha nem vagyunk „anyuka kedvencei”, ha minden viszontagságot vállalni akaró keresztények és az élet viharaira felkészülni kívánó fiatalok vagyunk, akkor ilyen gondok nem szeghetik kedvünket. Az életben kívánatos küzdőképességet most kell apránként elsajátítani! Amúgy is az idő sok mindent megszépít: a tikkasztó hőség, a ronggyá ázás, a lenyúzott könyök, vagy térd, a forró zsírral leforrázott kéz, a roszszul sikerült étel, az idők során feledésbe merül, vagy derűs anekdotává alakul. Viszont megmarad az élet nehézségeiben való teherbírás, vihart álló képesség.

Aki már ült tábortűznél, csak úgy – hallgatva és elgondolkozva – vagy nézte a csillagos eget, tűnődve a magasságokon és mélységeken, aki már társalgott hosszasan barátaival a tűz halvány fényénél vagy meghitt beszélgetésekben alkalma volt föltárni lelkének máskor elzárt zugait, az tudja, hogy ezek az élmények nem pótolhatók semmiféle bulival vagy izgalmas krimi nézésével, nem élhetők át városban, lótás-futásban.

Táborozáskor mélyülnek a barátságok, a közösségben fejlődik az összetartás, valamint a szolidaritás (egymás gondjaiban való részvétel). Ilyenkor lehet egymást elfogulatlanul megismerni, netalán rádöbbeni fogyatkozásainkra, rejtett hibáinkra.

Táborozásunk fő programjai az Istennel való találkozások és egymás Isten-élményében való részesedés. (Hiszen akaratlanul is megnyilatkozik belső világunk.) Sokan a tábori misék halvány esti fényénél sejtették meg Isten titokzatos nagyságát és a szentmise mélységeit. Az elgondolkodásra serkentő, magyarázott szentmisék hangulatos élményei talán egy életre meghatározzák Istenhez kapcsolódásunkat és ebből fakadó emberségünket.

Krisztus szava, példája, melyet a Bibliában olvasva elemzünk, életirányunk helyes betájolása, belső világunk rendezésére késztetnek. Természetesen a komoly részeknél nagyon fontos a hozzáállás; nyitottság, jóra való készség, fejlődni akarás.

Mindezeket megfontolva érthető, ha az életre való felkészülésre fontosnak tartjuk a táborozást, hiszen jövő családunknak, a közösség tagjainak, kívülállóknak, a költő szavaival „emberségről példát”, az élet küzdelmeiben „vitézségről formát” nekünk kell adni!

Erdővégi

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu