EVOÉ

Gyurkovics Tibor

Nagy László nevű lovas

Kedves, fiatal barátaim, tizenöt évesek, huszonöt évesek, harmincöt évesek, olvassátok Nagy Lászlót? Ismeritek Nagy Lászlót?

Nem ismeritek. Nem ismerhetitek, mert mi sem ismerjük.

A negyvenes évek végén, ötvenes évek elején nagy csapat lovas ereszkedett le a hegyekből. Népi lovasok – ma úgy mondanánk – Csanádi Imrék, Juhász Ferencek, Simon Istvánok, Kormos Istvánok, Csoóri Sándorok akarta a történelem jól vagy rosszul, hogy lejöjjenek a poros falvakba, döglött városokba ezek a lovasok, riogatni a gyatrán aluvó, de peckes polgárokat. Akkoriban tele volt az ország nyűtt polgárokkal, akik nem tudták megszagolni a lengedező ibolyát sem.

Jöttek eme lovasok, lovuk nyakán csörgedezett a veríték. Szép ménjei voltak, deli kancáik, belovagoltak Budapestre, talán éppen a Pilis oldalán, talán a férfi-dudorú Gellérthegy sziklalejtőin.

Szép lovasok voltak, jó lovasok voltak. Rongymentéjük megpörkölődött a napban. De volt közöttük egy különösen szép költő, kora-ezüst fejű, deres majálisú, Lábatlan Herceg, aki csak fél lábával karolta a lovat, de keményebben sok kétlábúnál. Ő szólt a legszebben.

Ifjú barátaim. A huszadik század új lovasa volt. Vörösmarty óta úgy még nem zengette a magyar nyelvet senki. Nyereg alatt törte, kék acéllá verte, megforgatta sóban, balzsamban fürdette, kalapácscsal zúzta arany darabokra, villogó lovaknak használta fogsorra, szóként vérét vette vijjogó vércséknek, szárnyuk fonákjáról vett – halálos mértéket…

Belehalt a nyelvbe. Izma minden porcikája nyelv volt, gyomra fájó fodrai nyelvvé emésztődtek, ezüst koronája a temetőbe gurult. Zsigerei megszólaltak, nagy nyelven beszéltek, királyi nyelven.

Hol vagy Nagy László? Hetvenöt évesen.

“Játék és édes tej nem volt elég,
mohónak születtél, követelőnek –
így vagy a sorsodnak jó eleség,
fejed és szerveid elemésztődnek.”

Már harmincéves korodban tudtad.
Hol vagy Nagy László? Hetvenöt évesen.
Hallod a mi szavainkat? Kora-halálod húszéves emlékén is szidolozzuk, fényesítjük , leheljük koronádat, míg te védtelenül állsz előttünk inkább ma is ember lennél, versben bujdosó haramia, mint eme király!

"Nem látsz a tündöklő végtelenbe,
nem vettél fegzvert, hogy magadért vívhass,
kezedben a rózsa lefejezve,
tövises szára az., amit szórsz."

Isten éltessen!

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu