|
Zsinat a zugligeti Szent Család templomban A 2000. jubileumi év küszöbén Bodor György plébános bejelentette, hogy a plébánia zsinatot fog tartani - valamennyi hívő közreműködésével. A „zsinat” szóról legtöbbeknek egyházi személyek, de legalábbis fontos törvényhozó, intézkedő testületek gyűlései, vallási dogmák és dokumentumok jutnak eszébe. Most azonban más a helyzet: nekik, maguknak kell tájékozódniuk és dönteniük, kik ők és mit akarnak. Akarják-e egyenként és együttesen meghallani és követni Jézus Krisztus hívását? Vállalják-e a Szentírásból kiválasztott jelmondatot: A föld sója, a világ világossága, a hegyre épült város megvalósítását környezetükben, a rájuk bízott területeken? Az előkészítő munka irányítását az egyházközség hat tagja vállalta. Munkacsoportjaikban januártól ötven, önként jelentkező működött. Májusig folyamatosan jelentek meg a „Zsinati füzetek”, melyekben helyzetfelmérések, kérdőívek feldolgozása alapján megfogalmazott célkitűzések, gyakorlati javaslatok fogalmazódtak meg. Június 2-án az esti szentmisén Beer Miklós, az egyházmegye új segédpüspöke nyitotta meg a Szent Család-plébánia zsinatát. A első „munkanapon” 120 fő vett részt: négy helyszínen összesen nyolc témakörben folyt a munka. A közös összefoglalók alapján nagyon röviden vázoljuk a lényeget. Mit várunk a zsinattól? (Surján László): - a kezdet folytatását: a „hegyre épült város” megvalósítását ott, ahol élünk. Meg kell szólítani az embereket. Nem szidni és kioktatni, hanem kézen fogni, utat mutatni, ajándékozni, adni – és elfogadni, sőt azt kérni másoktól, amit nyújtani tudnak saját fizikai és még inkább lelki javaikból mások számára. Milyen a plébánia lelkisége? (Bodor György plébános): - Sokszínű, és ezt nem kell „egységesíteni”. Az irány azonban azonos: Jézus Krisztus útján kell haladni, és másokat is hozzá kell vezetni. A pap és a szolgálattevők feladata, hogy készséges közvetítőnek bizonyuljanak. A világ elvárásai szerinti szolgáltatások, kultúra, politika, szociális munka fontosak, de nem válhatnak uralkodóvá életünkben. Liturgia: (Tihanyi Gábor): - Minden cselekedetünk Isten szolgálatában a liturgia egy része… A szentmise, Isten legmagasztosabb közösségi dicsőítése olyan forrás, amely megszentel; az Eucharisztia kölcsönössé, személyessé teszi istenkapcsolatunkat. Minden szentség kegyelemforrás; a zsoltárok, a zsolozsma szívünket formálja, örömteli közösséggé válásunkat segíti. Közösségeink (Láng Mónika): - Mit jelent közösségben élni? Ezt Krisztustól tanuljuk. Jézus nem szabott feltételeket, hanem elfogadott; a nyitott közösség mérhetetlen sokat tud segíteni. Ifjúsági csoportok (Ecseri Miklós-Schulek Andrea) - Elfogadó, szerető közösséget várnak a fiatalok: legyen olyan, mint egy család! Meghatározó a plébánián a cserkészet: tudatos szolgálat, határozott feladatok, célkitűzések jellemzik. A hittanosokból kiindulva összehangoltabb ifjúsági csoportokat kell létrehozni, nyitott kapukkal, az iskolai hittanosok bekapcsolásával. Család (Földváryné Zsuzsa-Röder Judit): - Konkrét javaslatok is elhangzottak: a családpasztoráció kiterjesztéséről az idősebbek, az egyedül élők felé. Felajánlás született a rendszeres jogsegélyszolgálatra és a pályaválasztási tanácsadásra a plébánián. Gyógyítás (Lakatos Tamás): - Életet adhat a lelki gyógyulás! Mindennapi „aprómunkánk” legyen az irgalmas szeretet gyakorlása: megszólítani a hiányt szenvedőt, krisztusi módon jelen lenni számára, túl a „szociális ellátás” és a mindennapi szükségletek területén Külső kapcsolataink (Tóth Iván) - Részt kell venni országunk és a szomszédos plébániák eseményeiben, és közkinccsé kell tenni saját értékeinket. Nagy jelentőségű a női szerzetesrendek jelenléte a plébánia területén. Más keresztény testvéregyháznak nincs temploma területünkön; de az ökumené lelkisége jelen van a taizéi imaórákon. A II. és XII. kerületi önkormányzatokkal társadalmi, karitatív, szociális, kulturális területeken szorosabb, és rendszeresebb kapcsolatot, információcserét kell kialakítani. Gyertyánliget (Kárpátalja) patronálását testvérközösség szintre kell emelni. A zsinat zárónapja, június 4-e a kötetlen együttlét örömében zajlott. Reggeltől estig nyárson forgott az ökör, a kertben asztalok, sátrak, pultok várták a „nagy család” tagjait. Délután a templomban orgonahangverseny, a cserkészotthonban szentföldi vetítés és élménybeszámoló volt. Este Ladocsi Gáspár tábori püspök, Kozma Imre atya és Bodor György plébános együtt mutatták be a szentmisét, hálát adva Istennek a zsinat befejezése és Kozma Imre atya 60. születésnapja alkalmából, akinek húsz évi zugligeti munkája kezd termést hozni a közösségben.
|
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|