Uj Ember

2000. július23.
LVI. évf. 30. (2713.)

Összeállításunk a szombathelyi egyházmegyéről

.

Főoldal
Lelkiség
Katolikus szemmel
Posvány?!
A boldog családért
A MAKÚSZ pályázata a sajtó munkatársai számára
Tettek és emlékezet
Jegyzetlap
(ezerötszáz gyors) Késő
Élő egyház
Zsinat a zugligeti Szent Család templomban
Körmendy József vasmisés
A Megfeszített
Ökumené „…ezer esztendő előtted…”
Élő egyház
Magyar–szlovák két jó barát?
Katolikus szomszédsági találkozó Komáromban és Komarnóban
Evangelizáció és új technológiák
Katolikus filmesek, tévések, rádiósok és webmesterek nemzetközi találkozója Vilniusban
Casaroli bíboros emlékiratai
Misago püspök ártatlan
Pannonhalmi apátság
Fórum
Templomkülső felújítás a jubileumi év búcsújára
Szó szót követ
Ne bízza a szövegkörnyezetre!
Szent István király ünnepe elé
Két erdélyi magyar könyv
Az Olvasó írja
Jubileum
Kúltúra
Nagy László nevű lovas
Passuth László centenáriuma
Vízpengék
Samu, az eb
Ifjúság
A szentek közössége
A győzelmes szolgálat
„Félelmet nem ismerve szolgáljunk neki” (Lk 1,74)
A mi táborozásunk
Mosoly
Mozaik
Száz éve született Louis Armstrong
Prokop Péter gyűjteményes kiállítása Budapesten
Kétszáz éves Szabadka városának zenei élete
Keresztény könnyűzenei fesztivál
Rejtvény

.

 

Passuth László centenáriuma

Az 1950-es évektől fogva – amikor első recenzióim egyikét a Vigilia hasábjain épp Passuth László regényeiről adtam közre – az országos hírnevű író barátságába fogadott. Korábban is sokat hallgattam őt a havi Vigilia-találkozók során a Mátyás pincében fenntartott írók asztalánál. Nemcsak számomra, valamennyi jelenlévő író és tudós személyiség számára valóságos élmény volt hallgatni ezt a kivételes tudású művelődéstörténész írót, aki nemcsak olvasmányos fejezetekkel, hanem a történelmi múlt veretes korrajzával is megajándékozta hallgatóit és olvasóit.

Gyakran találkoztunk külön is a budai Európa presszó belső helyiségében – Passuth lakása közelében – ahol számos fiatal íróval, tanárral szót váltott, s akiknek mindig tudott valami friss kulturális újdonságot, érdekességet mondani.

Az ókori Cato módjára újra csak ismételnem kell: ha Passuth valamely nyugat-európai ország írója, ma többször és nagyobb megbecsüléssel emlegetnék nevét és műveit, mint idehaza. Itt hamar elfeledkezünk múlhatatlan értékeinkről. Az író halála után az illető elhunyt személyre, legalább a kerek évfordulók alkalmával utalhatnánk s a ránk hagyott szellemi kincsekre.

Passuth László az Esőisten siratja Mexikót váratlan sikerétől hatalmas utat tett meg a nehezebb, csonthéjasabb művek kiadásáig. A magyar történelem színes-változatos korszakát megörökítő Négy szél Erdélyben, a Monteverdi életéről szóló A mantuai herceg muzsikusa, a nagy reneszánsz tablót elénk táró Arany ködben fáznak az istenek vagy az Örök Hispánia nem csupán múló divatcikkek: művelődéstörténetünk fontos fejezeteit jelentik.

Jól emlékezem Passuth komoly kijelentésére egy beszélgetésünk végén: „minden kövön, minden parányi földdarabon és emberi produktumon ott láthatod, tapasztalhatod a valódi keresztény jegyeket. E nélkül nincs igazi élet a földön.”

Így emlékezem rá. Komoly, férfias tartására, jellemére, mosolygó megértő gesztusaira és szellemiségére, amelyet vétek volna törölni vagy kiiktatni hazai kulturális életünkből.

Szeghalmi Elemér

 

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu