Uj Ember

2000. július23.
LVI. évf. 30. (2713.)

Összeállításunk a szombathelyi egyházmegyéről

.

Főoldal
Lelkiség
Katolikus szemmel
Posvány?!
A boldog családért
A MAKÚSZ pályázata a sajtó munkatársai számára
Tettek és emlékezet
Jegyzetlap
(ezerötszáz gyors) Késő
Élő egyház
Zsinat a zugligeti Szent Család templomban
Körmendy József vasmisés
A Megfeszített
Ökumené „…ezer esztendő előtted…”
Élő egyház
Magyar–szlovák két jó barát?
Katolikus szomszédsági találkozó Komáromban és Komarnóban
Evangelizáció és új technológiák
Katolikus filmesek, tévések, rádiósok és webmesterek nemzetközi találkozója Vilniusban
Casaroli bíboros emlékiratai
Misago püspök ártatlan
Pannonhalmi apátság
Fórum
Templomkülső felújítás a jubileumi év búcsújára
Szó szót követ
Ne bízza a szövegkörnyezetre!
Szent István király ünnepe elé
Két erdélyi magyar könyv
Az Olvasó írja
Jubileum
Kúltúra
Nagy László nevű lovas
Passuth László centenáriuma
Vízpengék
Samu, az eb
Ifjúság
A szentek közössége
A győzelmes szolgálat
„Félelmet nem ismerve szolgáljunk neki” (Lk 1,74)
A mi táborozásunk
Mosoly
Mozaik
Száz éve született Louis Armstrong
Prokop Péter gyűjteményes kiállítása Budapesten
Kétszáz éves Szabadka városának zenei élete
Keresztény könnyűzenei fesztivál
Rejtvény

.

 

Az Úr az én pásztorom

A nomád, állattenyésztéssel foglalkozó népek számára a „pásztor” alakja tűnt a legalkalmasabbnak arra, hogy a vezető jelképévé váljék. Az ókori keleten szokásban volt, hogy mind a királynak, mind az istenségnek a „pásztor” címet adták. Az ószövetségi Szentírás is átvette ezt a szóhasználatot. Dávid ezt a megbízatást kapja az Úrtól: Légy pásztora népemnek, Izraelnek (vö.: 2Sám 5,2). Izrael többi királya is pásztor szerepet tölt be. A pásztorkép másik alkalmazása, az Istenre való alkalmazás is gyakori, sőt az előzőnél hangsúlyosabb. A szó legteljesebb értelmében Isten a „jó pásztor”, ezért mondhatja a Zsoltáros: „Az Úr az én pásztorom, nincs hiányom semmiben” (Zsolt 23,1). Biztos vezető, aki a legveszedelmesebb utakon (sötét völgyekben, szakadékokban) is átvezeti, s minden veszedelemtől megóvja nyáját (23,4). Ő az, aki „zöldellő legelőkön ad helyet” és „csöndes vizekhez vezet” (23,2). Figyelme nemcsak a nyáj egészére, hanem az egyedekre, azok egyéni szükségleteire is kiterjed. Erről maga az Úr szól Ezekiel próféta által: „a sebesültet bekötözgetem, a gyengét megerősítem, a hízottat és az erőst megoltalmazom” (Ez 34,16).

Az Ószövetségben olyan szövegek is találhatók, melyekben a pásztorkép két alkalmazása együtt szerepel. Jó példa erre az ószövetségi olvasmány. Jeremiás próféta Isten nevében először a hűtlen pásztorok ellen emeli fel szavát: azok ellen, akik „veszni hagyják és szétszélesztik” a juhokat. Azokról a jeruzsálemi királyokról van itt szó, akiknek uralkodási idején Jeremiás prófétai tevékenységet folytatott, s akiknek felelőtlen politikája a babiloni fogsághoz, illetve a választott nép szétszóródásához vezetett. A hűtlen pásztorok elleni ítélethirdetés után a próféta arról jövendöl, hogy maga az Úr veszi majd át a pásztor szerepet, amikor öszszegyűjti a szétszóródott népet: „visszahozom őket legelőikre, ott gyarapodni fognak és megsokasodni.” (Jer 23,3) Az összegyűjtés után pedig a nép vezetését új pásztorokra, sőt új pásztorra, a Messiásra bízza.

A pásztorkép az evangéliumokban is szerepel, főleg Jézus mondásaiban. Érdekes, hogy Jézus a prófétai jövendölésekből nemcsak a Messiással kapcsolatos megjegyzéseket vonatkoztatja magára, hanem azt a feladatot is, amelyet az Ószövetségben Isten (Jahve) önmagának tulajdonított, vagyis a szétszóródott nép összegyűjtését. Éppen erről az összegyűjtésről van szó az elveszett bárányról szóló példabeszédben, illetve az alábbi, Lukács evangéliumában megőrzött mondásban: „Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett” (Lk 19,10).

A pásztor-motívum, bár közvetetten, az evangéliumában is megjelenik. Az egyik német szentírás-magyarázó (F. Lentzen-Deis) így foglalja öszsze az evangéliumi szakasz mondanivalóját: „Jézus úgy jelenik meg, mint jó pásztor, akit Izrael prófétái meghirdettek. Olyan pásztor ő, aki nemcsak Isten népéhez fordul oda, hanem tanítványai pihenéséről is gondoskodik.” Tagadhatatlan, hogy a szakaszban a jó pásztorral kapcsolatos ószövetségi szövegek témái jelennek meg: a tanítványok pihenésének szorgalmazása (vö. Zsolt 23,2); együttérzés a vezetésre vágyó sokasággal, amely olyan volt, „mint a pásztor nélküli juhok”, a „nyáj” lelki irányítása tanítással, illetve táplálása (az evangéliumi szakaszt követő jelenetben) a megszaporított kenyérrel.

Jézus jó pásztori gondoskodása számunkra is valóság. Ő bennünket is hív, hogy a mindennapi teendők és gondok között tartsunk pihenőt, s az ő személye legyen számunkra a megnyugvás és a felfrissülés forrása: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok, és én felüdítelek titeket” (Mt 11,28). Az evangéliumokban megőrzött tanítás életutunk biztos vezérfonala, sőt, az Eucharisztiával együtt, folytonos táplálék is. Van-e bennünk olyan készség és vágy, mint amilyen Jézus kortársaiban volt, akik a Jézussal való találkozás céljából minden más teendőt félretettek, s őt a pusztában is felkeresték, mert nem akartak pásztor nélküli juhok maradni? Van-e bennünk készség elfogadni és követni azt az irányítást, amelyet Krisztus az egyházban, az egyház felelős vezetőin (pásztorain) keresztül ad számunkra?

Kocsis Imre

 

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu