|
Európa bölcsője
Hol volt, hol nem volt - illetve ma is van - egy nagy görög sziget, amelynek Kréta a neve. Erről a szigetről azt tartották a régi görögök, hogy itt élt több ezer évvel ezelőtt a híres Minósz király, akinek egy bikafejű fia született, és hogy elrejtse a világ elől, Daidalosz mesterrel egy zegzugos palotát, labirintust építtetett neki. A szörnyeteg Minotaurosz emberhússal élt, és az athéni Thészeusz királyfi csak Ariadné királylány fonala segítségével tudta megölni. Sokáig elhitték, aztán sokáig mesének tartották ezt a mítoszt Európában, de 1900. március 23-án Arthur John Evans angol régész hozzákezdett Minósz király knosszoszi palotájának feltárásához.
Evans 1851-ben született, és előbb egy múzeumban dolgozott, majd felfedezései után az egyetem tanára lett Oxfordban. Az ókori pénzek és a krétai pecsételőkövek iránti érdeklődése vezette először 1894-ben Kréta szigetére. Ekkor kezdte el az ősi krétai írás tanulmányozását, amelynek titkai egész életében foglalkoztatták. Egy előadásán felvetette, hogy a szárazföldi Görögország ókori kultúrájának gyökerei Krétán találhatók. Ekkor Kréta még a Török Birodalom része volt, ahol a görögök többször is fellázadtak az elnyomás ellen. Ezekben az években is zavaros volt a helyzet, míg 1898-ban a sziget önkormányzatot kapott.
Evans 1899-ben vásárolta meg azt a birtokot, ahol a palota romjai feküdtek, és egy év alatt több mint két hektár területet ásatott fel. A feltárt palota romjainak méretei és pompája arra utaltak, hogy Knosszosz városa egy jelentős ókori civilizáció központja lehetett. A palota bonyolult alaprajza Minósz király labirintusára emlékeztetett, ezért róla nevezte el a minószi civilizációt.
A Kréta északi partjaitól tíz kilométerre fekvő székhely a legkorábbi Égei-tengeri állam és kultúra centruma volt. Első lakói a Kr. e. VII. évezredben vándoroltak be a mai Törökországból, megismerték a bronzot, az írást, és kereskedni kezdtek Egyiptommal. Az első knosszoszi palotát egy földrengés után újjáépítették és kibővítették. Ma is ennek a maradványai láthatók. Az igazgatási és vallási helyiségek egy központi udvar nyugati oldalán voltak. Itt van a knosszoszi királyok trónja, itt tárolták a gabonát, az olajat, a kincseket. A másik oldalon műhelyek, lakószobák feküdtek. Oszlopos folyosók, lépcsőházak kötötték össze az épületeket csatorna- és vízvezetékrendszer biztosította a tisztaságot, kövezett utak indultak Knosszoszból. A falfestészet eleven, lenyűgöző és máig rejtélyes, mint a görög nyelv legősibb formáját tükröző írás. A knosszoszi palota Kr. e. 1400 körül leégett, és utána nem nyerte vissza jelentőségét, de talán nem túlzás azt állítani, hogy Evans a modern európai civilizáció bölcsőjét fedezte fel. Megtalálta az összekötő kapcsot az ókori ázsiai és az ókori európai államok között.
G. Bartók Béla
|