Család, házasság nélkül?

Beszélgetés Bolberitz Pállal (1.)

A közelmúltban több olyan tudományos tanácskozást, illetve nyilvános demonstrációt tartottak, amelyek középpontjában a család, a gyermek és a magzat védelme állt. Bolberitz Pál teológus és filozófus előadásai e témakörben is mindig nagy visszhangot váltottak ki. A professzor olyan összefüggésekben, olyan távlatokban szemléli korunk problémáit, amely szemlélet nemcsak helyzetelemzést ad, hanem programot is elénk tár.

A család válságban van, s Magyarországon különösen is bajok mutatkoznak a családi életben.

- Ma sokszor elhangzik az Európához való fölzárkózás gondolata, amely egyesek szerint azt jelenti: inkább Európa hibáihoz mint erényeihez kell csatlakozni. Ha valaki járt Nyugaton vagy Amerikában, s látta az ott élő emberek életét - az amerikai életformát előszeretettel utánozzák nálunk, mert ugyan Európához kívánunk fölzárkózni, de valójában amerikaiak szeretnénk lenni -, tudnia kell, hogy az emberek többsége ott tisztességes munka- és családi erkölccsel rendelkezik. Az itteni magyarok példát vehetnének róluk.

A gondolkodás "divatja" a következő: ha valaki azt mondja, baj van nálunk a családi élettel - ki nem mondva ugyan -, ezt a választ adják rá: Európában még nagyobb baj van, tehát kövessük a rosszat Európából - ha ezt így nem mondják is ki.

A Duna-Tisza táján magát magyarnak nevező lakosság - amely egyfajta összetartozás-érzéssel rendelkezik, legalább az ezer esztendős közös múlt alapján -, megengedheti magának azt a "luxust", hogy az életét érintő alapvető kérdésekről önálló véleménye legyen. Mások utánzása súlyos magyar betegség, s valószínűleg kollektív kisebbségi tudatunkból fakad, amelyet történelmünk során szinte folyamatosan fönntartottak és tartanak fönn ma is. Már a reformkorban elkezdődött ez a herderi jóslattal, s talán erre volt ellenhatás a reformkor és a szabadságharc, de azóta is állandóan azt hallani, hogy a magyarság alacsonyabb rendű nép, ezért nincs is önálló véleménye, saját kultúrája, mindig mások - az osztrákok, a németek, az oroszok, ma éppen az amerikaiak, akiket európaiaknak neveznek - utánzására szorul. A kollektív kisebbségi tudat erősödéséhez hozzájárult Trianon, s később, a második világháború után a bűnös nemzet fogalma.

Az elszomorító ebben az, hogy az ország vezető döntéshozó és szellemi emberei közül kerülnek ki a kollektív kisebbségi tudat sugallói. Ezt ugyanis nem az úgynevezett egyszerű nép találja ki, hanem elhitetik vele.

A keresztények szellemi értelemben miként viszonyuljanak a kisebbségi érzésből fakadó, a hatalom által erőszakolt és elhitetett életérzéshez, gondolkodásmódhoz?

- Minket, római katolikus keresztényeket elsősorban az érdekel, hogy mit diktál a természetes erkölcsi törvény, amelyre ráépül az isteni erkölcsi törvény, a kinyilatkoztatás.

A családra hogyan vonatkoztassuk ma, 2000-ben ezt a megállapítást?

- A magyar püspöki kar megjelentette a Boldogabb családokért című körlevelet, amely II. János Pál pápa családi együttlétről szóló körlevele alapján íródott, az abban foglaltakat alkalmazva a magyar viszonyokra. A körlevél helyzetjelentést ad arról, hogyan változott a családi élet az elmúlt évtizedekben. Ezt követően elmondja a keresztény álláspontot azzal kapcsolatban, milyen az eszményi házasság és eszményi családi élet.

A házasság fogalma, illetve ebből következőleg a házasság intézménye erőteljes változáson ment át.

- Egyre szélesebb körben terjed az a fölfogás, amely szerint a házasság idejétmúlt intézmény. Egy férfi és egy nő, ha egymásra találnak a szerelem formájában, együttlétük vagy alkalomszerű, vagy ha a megszokás, illetve az érdek összetartja őket, élettársi közösségben élnek, amely bármely pillanatban felrúgható. Már a polgári házasság sem érdekli a fiatalokat, mondván, kapcsolatukhoz sem az államnak, sem az egyháznak nincs köze, ez kizárólag két ember magánügye.

Nagyon logikusnak tetszhet a gondolatmenet, feltéve, ha a kapcsolatból nem születik gyermek. Tudjuk, sokan nem is akarnak gyermeket, hiszen a férfi-nő kapcsolatot nem úgy fogják föl, hogy abból gyermek szülessen, hanem ideiglenes, vagy tartósabb szexuális kapcsolatnak tartják, ami nem egyéb, mint két önző ember átmeneti viszonya.

Ha az ilyen élettársi kapcsolatból netán gyermek születik, az vagy vigyázatlanság következménye, s szerencséje van a gyermeknek, ha művi abortusszal nem szüntetik meg a létét, vagy a nő önmegvalósítása során biológiai értelemben kielégíti anyai ösztönét - s ezzel gondoskodik egy olyan "játszótársról", aki majd öreg korában esetleg rányitja az ajtót. A férfi pedig vagy fizet, vagy nem fizet ebben a helyzetben. Sokszor polgári házasságot is azért nem akarnak kötni a fiatalok, mert ebben az esetben gyermektartást kell fizetnie a férfinak, amit törvényes úton érvényesítenek vele szemben.

A szabadság rosszul értelmezett jegyében tehát mindenki azt cselekedheti, ami éppen kellemes neki. A másik ember - akár a férfi, a nő vagy a gyermek - egyaránt eszköz ennek a jó érzésnek az eléréséhez.

Napjaink vadkapitalista világa még ösztönöz is erre, mert a következő értékrendet állítja az emberek elé: a felnőtt korú, tehát életének legaktívabb korában lévő ember napjának teljes idejét munkával kell, hogy töltse, ha azt akarja, hogy megmaradjon munkahelyén, vagy ha az átlagosnál valamivel több pénzt akar keresni. A munkaadó alapállása: az emberek életét kizárólag a pénzkeresésre beállított tevékenység tölti ki, hiszen a pénz az egyetlen érték, azért élünk, hogy minél több pénzhez jussunk, amelyen megvásárolhatjuk azokat a fogyasztói javakat, amelyeket ugyanilyen tevékenységgel gyártanak.

Ezzel bezárul a kommunista maradványoktól súlyosan terhelt, korlátozatlan kapitalista világ ördögi köre, amelyben a közvetlen biológiai fenyegetettségtől ugyan mentes, de mégis valóságos diktatúra uralkodik.

- Ez a gazdasági értékrend terrorizálja szinte az egész magyar társadalmat. Nyugaton már távolról sincs így, mert ott számos szociális féket építettek be a rendszerbe. Nálunk még mindig nem tudatosul eléggé, hogy a Nyugatról érkező befektetők nem szerelemből, nem a magyar nép valamiféle megsegítésére jönnek ide, hanem azért, hogy nyerészkedhessenek, s amit másutt, elsősorban odahaza nem tehetnének meg. Nem az országot gazdagítják, hanem amint megszedték magukat, odébb állnak. Szabad préda vagyunk, hiszen tudják, hogy a magyar állam el akarja fogadtatni magát a Nyugat politikai és pénzügyi köreiben, ezért jó benyomást kelt a sok nyugati befektető, amitől úgy néz ki, mintha egyre érettebbek lennénk az európaiságra.

Közben pedig a baj óriási. Hiába ment végbe 1990-ben az úgynevezett rendszerváltás, a szabadságnak aligha örülhetnek az emberek, hiszen a lakosság túlnyomó többsége azzal a gonddal küzd, hogy ki tudja-e fizetni a villanyszámláját. Politikai értelemben bárki szabadon elutazhat akár Új-Zélandra, erre azonban csak igen vékony rétegnek van pénze, a többség még csak nem is álmodhat erről.

Ez a látszatszabadság állapota, amely arra való, hogy türelmes rabszolgalétben tartsa az embereket.

- Ilyen körülmények között nem lehet örülni a szabadságnak. Ez vonatkozik a társadalom legszélesebb rétegét alkotó középrétegre, amely középréteg egyrészt hiányzik nálunk, s akiknek oda kellene tartozniuk, elemi gondokkal kell megküzdeniük hónapról hónapra. Látszatszabadságban élünk, mert elméletileg létezik ugyan, de gyakorlatilag semmit nem érünk vele.

Mivel a nép nem érti, nevében most mit cselekszenek vele, korábbi alávetettségi érzése nem szűnik meg. Elbizonytalanodik a hamis eszményekkel - sokszínű demagógiával - és anyagi bizonytalansággal teli világban, nem tud örülni a jelennek, elvágyódik, sőt visszavágyódik.

- Ez az oka a Kádár-rendszer iránti nosztalgiának. A mai - elméleti - szabadság ugyan nem létezett, de mentesült napjaink elemi gondjaitól. Erre azt mondják a gazdasági szakértők, hogy mindezen valós gondok idővel megoldódnak. Csak azt felejtik el megmondani, mennyi idő múlva. Kit érdekel ugyanis, hogy egy közgazdász elmélete száz vagy kétszáz év múlva beteljesedik-e, amikor az embernek húsz, harminc, legfeljebb ötven esztendő áll rendelkezésére, hogy tervezni tudjon.

(Folytatjuk.)

Elmer István

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu