Uj Ember

2000. május 14.
LVI. évf. 20. (2703.)

Hivatásvasárnap

Főoldal
Lelkiség
Katolikus szemmel
Bodó Imre - Fogyó nemzet vagyunk
A kultúraközösség dilemmái
Jegyzetlap
A mérték
Élő egyház
Keresztény konzervativizmussal a közjóért
Osztie Zoltán elnök a tízéves KÉSZ-ről
Díszdoktoravatás a katolikus egyetemen
Sorsforduló 2000
Hospice-kongresszus Budapesten
A JOBBIK fiatalok
Élő egyház
Faustyna Kowalska nővér szentté avatása - Az Isteni Irgalmasság vasárnapja
Sajtókapcsolatok apálya
Nemzetközi újságíró-találkozó Horvátországban
Fórum
Család, házasság nélkül?
Beszélgetés Bolberitz Pállal (1.)
Lelki ismeret A világ közepe
Hivatás
Hivatásunk a küldetés
Hivatásvasárnap 2000
„Ha Krisztus hív, kövesd”
Papnevelő — Horváth Zoltán prefektus — a papnevelésről
Velünk és értünk...
Központista kispapok a hivatásról
Kultúra
Hetvenöt éves a „Tanár úr”
Labirintus — a kereső ember életútja
Beszélgetés Sutyinszki Beáta fuvolaművésszel
Decrescendo
Czigány György - Tíz mondat arról, hogy ki a gazda?
Versek
Ifjúság
A jóhír
A megváltó vőlegény
Rejtvány
Európa bölcsője
Mozaik

Zeneigazgató a liturgiáért
Tisztelet a filmeseknek
Az ének varázsa
Műsoros délután a családról
Újjászületett a terézvárosi Szent Család-templom
Szociális munkások Európáért...
Az Olvasó írja

.

 

 

Én vagyok a jó pásztor

Többszörös ellentmondást vehet észre ezekben a - juhaiért életét adó pásztorról szóló - szavakban a mi felületes figyelmünk.

Először is: Jézustól igenis elvették az életét. Letartóztatták, megkötözték, keresztre feszítették. Másodszor: ha az Atya parancsára cselekszik, hogyan mondhatja, hogy szabadon adja oda?

Elkerüli a figyelmünket, hogy az élet odaadása elsősorban és alapvetően nem abban áll, hogy halálra adja magát az ember, hanem hogy valóban szeret. Az életet csak élve, leélve lehet átadni. Igen ám, de az élet nem csupán valami (egy-egy ajándék, jótett, vagy jó szó), hanem - minden. Ha mindig csak valamit adsz, ügyesen kikerülöd, hogy magadat add. Önmagad odaadását pedig csak egy isteni és emberi szövetségben lehet megvalósítani, házasságban vagy szüzességben, halálig felvállalt testvéri szeretetben, örökfogadalmas odaadásban.

Vasadi Péter írja: "Egymás életébe ütközünk, akár szándékunk ellenére is, és az a tény, hogy tetteinket tulajdon törvényeink irányítják, rossz végre vezet, olykor helyrehozhatatlan cselekedeteink vannak. Ártalmasak. Bűnösek. Szenvedést okozunk általuk. Ez oly világos és mindennapos tapasztalatunk, hogy ki kell mondanunk: ha jót akarsz a másiknak, igazán jót, ne akarj jót magadnak. Ne ezt vagy azt ne akard, hanem semmit ne akarj magadnak.ĺĺ

Urunk, Jézus Krisztus igazán jót akart nekünk, ezért egész élete szeretetből odaadott élet. Ezen az életen átragyog az a békesség és az az öröm, melyet a szentháromságos isteni mélységből hozott. Éppen ebből az önfeladásból forrásozik ez az öröm, amely a kereszt által jött és jön is a világba.

S mivel így élt a mi Urunk, ilyen lett halála is. Erőszakkal nekirontottunk, mi emberek, gonoszul bántunk vele, és halálra adtuk, de ő akkor is jót akarván nekünk, Atyjának bemutatott áldozattá, értünk, bűneink bocsánatáért esdeklő imádsággá tette halálát, hogy legyen jövőnk, ha megbánjuk bűneinket. Így hát élete szabad odaadásának gyümölcseként készen vár ránk a bocsánat.

Jézust azért küldte az Atya a világba, hogy emberként is Isten belső törvénye szerint éljen, és így megmutassa nekünk, embereknek, mit jelent Isten képmására teremtett lénynek lenni. Ez a belső törvény a Szentlélek áramlása az Atya és a Fiú között. Ezt a belső élettörvényt adta nekünk halála árán húsvéti ajándékként, hogy nekünk is legyen hatalmunk szeretetből odaadni az életünket. A konkrét ember és a mindenki iránti szeretetünk mögött ott áll Krisztus, pontosabban mondva ő maga az, akit szeretünk. A testvéri szeretet célja és beteljesedése magában a szeretetben van: szeretni Istent ugyanabban a szeretetaktusban, amelyben ő szeret engem és minden embert, vagyis a Szentlélekben. Még az égben is megmarad a testvéri szeretet, hiszen ugyanazzal a szeretettel fogjuk szeretni testvéreinket, amellyel Isten szeret minden embert, külön-külön mindegyikünket. A másik ember nem hely, nem alkalom, ahol Istent szerethetem, hanem embertársamat szeretve Isten szeretetével, a Szentlélekkel szeretek, s benne adom oda életemet.

Ezek után senkinek se merészeld azt mondani: szeretlek, vagy ha mégis veszed hozzá a bátorságot, hát add át magad egészen szeretteidnek, s általuk az Atyának.

Barsi Balázs

 

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu