Velünk és értünk...

Központista kispapok a hivatásról

Mészáros László a Székesfehérvári Egyházmegye másodéves kispapja. Már gyerekkorában szeretett hittanra és templomba járni, részt venni ministránsként a szertartásokon. Általános iskolás korából van olyan emléke, mintha megszólíották volna. Gimnazistaként döntött a papi hivatás mellett, ahol a magyartanárnője volt rá nagy hatással, tanárként és emberi magatartását tekintve egyaránt. Úgy látta, hivatása áthatja az egész énjét. Ugyanezt vette észre néhány kiváló pap esetében is...

Androvic Tamás a kanadai Winnipegből érkezett Budapestre, a Központi Szemináriumba. Negyedéves. Nem emlékszik meghatározó pillanatra, lassan, folyamatosan formálódott benne a hivatás, néhány hiteles papi élet példájának is szerepe volt ebben. Az iskolában a vallás magánügynek számított: a tanulók között volt buddhista, ateista, kínai és zsidó, ő egyedül volt magyar és katolikus. Szülei 1968-ban a Felvidékről vándoroltak ki Kanadába, Androvic Tamás már ott született. Otthon magyarul beszélnek: a családban és a templomi kis közösségben is.

Somogyi Imre a Nagyváradi Egyházmegye ötödéves papnövendéke. A váradi Szent László Gimnáziumban érettségizett. Édesapja katolikus, édesanyja református, aki szintén örömmel fogadta fia elhatározását, hogy a papi hivatást választja. A hittanórákat a gimnáziumban sokáig Tempfli József püspök tartotta, osztályfőnöke és plébánosa Fodor József püspöki helynök volt, akinek szerepet tulajdonít hivatása fölismerésében.

A hivatás küldetés is. Van fogalmuk róla, magukat hová küldi az Isten?

S.I.: - Állandó kapcsolatban vagyok az otthoni közösséggel, fiatalokkal, volt iskolatársaimmal, barátaim barátaival is. Tudom, milyen kérdések foglalkoztatják őket, tudom, milyen irányban keresnek, tájékozódnak. Talán ebben tudnám segíteni őket, az életük értelmét kereső fiatalokat.

M.L.: - Jézus hívta, aztán küldte a tanítványokat: az egész világra. Ez nem csak földrajzi értelemben értendő. A missziós küldetés teljesítését esetleg a szomszédban kell kezdeni. Jézus üzenetével megszólítani öreget és fiatalt, gazdagot és szegényt, gyerekeket és betegeket egyaránt. A pap kiszolgáltatja a szentségeket, hirdeti az örömhírt, és részt vesz az emberek mindennapi életében: segít, meghallgat és tanácsot ad...

A.T.: - Úgy érzem, az a feladat vár rám, hogy az anyaországtól távol került magyarokat szolgáljam - anyanyelvükön. Szüleim fontosnak tartották, hogy mi keresztény magyarok vagyunk, akik Kanadában élünk. Úgy gondolom, a hit, az anyanyelv és a nemzeti azonosság érzése az ember személyiségének nagyon fontos összetevői. Kanada szerencsére olyan ország, amely arra buzdítja a nemzeti kisebbségeket, hogy őrizzék és ápolják kultúrájukat, hagyományaikat.

S.I.: - Romániáról ez nem mondható el, az ott élő magyarságnak viszont a kanadaiakkal szemben megvan az az előnyük, hogy közelebb van az anyaország. Nyomás alatt élünk, hogy feladjuk magyarságunkat. A mi dolgunk pedig, hogy vállaljuk hitünket, vallásunkat, anyanyelvünket. Ha ebből bármit föladunk, önmagunkat adjuk föl, saját erkölcsi erőinket romboljuk.

A.T.: - Attól tartok, a mai, globalizálódó világban éppen ez a cél. Azzal a hamis tudattal kecsegtetnek minket, hogy mindenki egyenlő lesz, egy nyelven fogunk beszélni, és az nagyon jó lesz. De ha belemegyünk ebbe az utcába, lassan elveszítjük nevünket, csak egy szám leszünk az adózók listáján, szürke fogyasztói tömeg egy szekularizált, nemtörődöm világ színes óriásreklámjai alatt.

S.I.: - A külföldön élő magyaroknak a magyarságuk megőrzése is hivatás.

M.L.: - Magyarországon sem könnyű magyarnak lenni... A hívőknek hitük őrzése nem kevésbé. A papnak, úgy gondolom az embert, az egész embert kell erősítenie...

Pál apostol mindenkinek mindene akart lenni. Ez a pap feladata? Hogyan tudja ezt betölteni: ha olyan lesz, mint a többiek, vagy ha erőteljesen különbözik tőlük?

M.L.: - Küldetés és hivatás összetartozik. Jézus előbb elhívja tanítványait, tanítja, felkészíti őket, aztán küldi viszsza az emberek közé. Valami hasonló történik a papnevelés során is. A pap ugyanolyan ember, mint a többi, de jele is Valami Másnak...

A.T.: - A pap hivatást és megbízatást kapott, ennyiben más, de tudnia kell megszólítani a többi embert. Ezért a szemináriumba belépve, majd onnan papként kilépve nem szabad elfelejtenie, honnan jött. A jó pásztor ismeri juhait, és azok ismerik őt.

S.I.: - A szentelésben a pap arra is megbízást kap, hogy vezetője legyen a hívek közösségének. Vezetője és nem főnöke. Vezetője, aki elöl megy, akit érdemes követni, aki inkább példát ad, mint utasítást, akinek nem a rangja és az egyenruhája adja a tekintélyt, hanem az Istentől kapott kegyelem, amelyet az életével kell hitelesítenie a rábízottak előtt.

M.L.: - Szent Ágoston mondta híveinek: értetek vagyok püspök és veletek vagyok keresztény. A pap ugyanezt kell érezze: egyik tagja a keresztény közösségnek, és a közösség érdekében kapta hivatását, a kegyelmeket, a vezetői tisztséget, annak minden felelősségével együtt.

K.T.

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu