|
|
Jó hír (Gondola)
Nem kell megijedni!
A Gondola nem süllyedt el, csak a húsvét miatt egy kicsit többet vesztegelt a kikötőben a szokásosnál.
Legutóbb azt ígértem, hogy egy jó hírrel folytatom.
Következzék tehát egy jó hír!
Van idő!
Semmilyen törvény, parancs, előírás nem határozza meg, hogy hány éves korban kell\" együtt járni.
Mi ebben a jó hír? Az, hogy nem kell izgulni, aggódni, ha még nem sikerült találnod Valakit, akivel tartós kapcsolatot tudnál kialakítani. Vannak, akik elkeserednek, úgy érzik, hogy lemaradnak valamiről, aminek már meg kellene lennie. Pedig erre semmi okuk nincs. Nem kell együtt járni sehány éves korban. Jó dolog, ha sikerül, de ha nem, akkor sem kell kétségbeesni. Kicsivel sem értéktelenebb ember az, akinek (még) nem sikerült társat találnia. Nem kell izgulni, görcsölni: van idő.
Sőt, nemcsak az együtt járásra van idő, hanem férjhez menni is! Ezt nagyon jó lenne, ha minden lány megjegyezné. Sajnos vannak hölgyek, akik huszon-akárhány évesen valósággal pánikba esnek. Jaj, nem fogok férjet találni! - és elkezdenek vadászni. Nagyon veszélyes! A legnagyobb baj az, hogy nem működik a dolog, az esélyük vészesen lecsökken, ha próbálnak férjet fogni. A fiúk nagy részében van ugyanis egy úgynevezett menekülési ösztön, irtózak attól, hogy őket megfogják. Az olyan lányon, akik kétségbeesve próbál találni valakit, körülbelül tíz méterről látszik, érezni rajta, hogy vadászik. És ilyenkor még az a fiú is nagy ívben elhúz, mint a vadlibák, akinek különben talán még tetszene is a lány. De Őt ne fogják meg!
Ha egy lány nyitott a házasságra, és szívesen férjhez menne, előbb-utóbb sikerülni is fog neki! Mitől vagyok ebben olyan biztos? Néhány éve ment férjhez egy olyan lány, akiről már én sem gondoltam, hogy valaha is sikerülni fog neki. Úgy volt vele, hogy tisztában volt azzal, hogy néz ki, milyen fajta ember, és ha Ő kell valakinek úgy, ahogy van, szívesen férjhez megy. Persze akárkihez, és bármilyen áron nem. Mert lett volna jelentkező, de az elvárásaiból nem engedett. És egy percig sem esett kétségbe, még akkor sem, amikor nagyon nem mutatkozott esély élete párjának megtalálására. Tudott várni, méghozzá alapvetően derűsen. Addig-addig, amíg végül nagyon is kiváló társat talált. Jó, nem rögtön, ki kellett várnia a sorát, de Ő is sorra került.
Amennyire igaz, hogy egy lány nem tud megfogni egy fiút, azért az is tény, hogy ha már van egy komolyabb együtt járás, akkor a nők érzik meg hamarabb, mondhatnám úgy is, hogy ők döntik el, hosszú távra is érdemes-e tervezni ezt a kapcsolatot. Miből gondolom ezt?
Volt egyszer a rádióban egy házaspáros vetélkedő. Az egyik teremben a feleségek, a másikban a férjek ültek, és különböző ravasz kérdésekre kellett válaszolniuk. Szeme színe, kedvenc étele, cipőmérete, legkedvesebb zenekara stb. A végén jött a legizgalmasabb kérdés: Mikor dőlt el, hogy kapcsolatuk hosszú távú lesz, több, mint egy szokásos együtt járás? A válaszok: Feleség: 1978. március. Férj: 1979. május. Vagyis a halacska már régen bekapta a horgot, csak még nem vette észre. Szabadon úszkált fel-alá, de azért a racsnin apránként már tekertek egyet... Nincs ezzel persze semmi baj. A nők általában jobban értenek ahhoz, hogy megérezzék, nekünk valóban érdemes hoszszú távon is együtt maradnunk.
Az együtt járás három feltétele
Az előbb már tisztáztuk, hogy semmikor sem kell együtt járni. Ahhoz, hogy egyáltalán érdemes legyen egy komolyabb kapcsolatot elkezdeni, szerintem három feltételnek kell egyidejűleg teljesülnie. Ezek nem valami erkölcsi szabályok, hanem olyan feltételek, amelyek hiányában egyszerűen butaság, értelmetlen dolog együtt járni.
1. Legyen hozzá kedved
Legyünk már végre őszinték! Azért, mert valaki elmúlt tizennégy vagy akárhány éves, biztos, hogy van kedve az együtt járáshoz? Többnyire persze van az embernek hozzá kedve, de bizony van az úgy is, hogy éppen nincs. Lehet hogy Neked még nincs kedved senkivel sem együtt járni. Az is előfordulhat, hogy már nincs kedved, vagy éppen mostanában nincs kedved. Akkor meg minek erőltetni a dolgot?! Nem kell izgulni, majd megjön a kedved. Hát majd járjál akkor. Az együtt járás nem egy kötelező feladat, amit teljesíteni kell.
Nagyon fontos, hogy valóban Neked legyen kedved hozzá, és ne azért próbálkozz párkapcsolattal, mert már minden barátodnak/barátnődnek van kapcsolata. Ha nekik van hozzá kedvük, és sikerült is nekik, hát csak járjanak. Neked attól még nem kötelező. Vannak fiúk, akik szinte kétségbeesve próbálnak kapcsolatot kialakítani, mert a haverok már mindanynyian miket mesélnek... Azt szoktam erre mondani, ha emiatt kisebbségi érzésed lenne, tudod mit, mesélj Te is! Az ő történeteiknek is legalább a fele csak mese...
2. Legyen rá időd és energiád
Az együtt járás bizony meglehetősen idő- és energiaigényes elfoglaltság. Ha belegondolunk, ez nyilvánvaló, sokan mégsem számolnak vele. Kerülhetsz olyan élethelyzetbe - legalábbis átmenetileg -, hogy minden idődet, energiádat leköti egy feladat. Lehet ez valami családi kényszerhelyzet (például állandóan ott kell lenni valaki mellett és ápolni), de esetenként az állapotbeli kötelesség is válhat olyanná, ami egész embert kíván (néha még a tanulás is!). Ilyenkor egész egyszerűen arról van szó, hogy nem érsz rá. Ha pedig nem érsz rá, akkor ne járjál senkivel! Vannak szerencsétlenek, akik ilyen körülmények között is együtt járnak. És mi történik? Együtt van a kedvesével, de végig tiszta idegbajos, mert érzi-tudja, hogy a dolga nem halad. Aztán amikor meg a dolgát próbálja művelni, tiszta idegbajos, mert már két napja nem látta a kedvesét. Az egész élete úgy néz ki, mintha egy nagy pocsolya közepén ülne, és egyre csak tocsogna benne, hogy Jaj, de szerencsétlen vagyok, jaj, de szerencsétlen vagyok! Lökött vagy, kisapám/kisanyám, nem szerencsétlen! Minek jársz, ha nem érsz rá? Ha van is kapcsolatod, az a másik majd elszéled, mert most két hétig nem érsz rá? Tényleg nem tudja megérteni? És ha tényleg nem érti meg, akkor szeret Téged egyáltalán, vagy nem inkább csak önző módon a saját érdekét, vágyait keresi? Egy normális kapcsolat simán kibír néhány hetet úgy is, hogy egyáltalán nem találkoznak, nem érnek rá egymásra. Ha meg egy kapcsolat nem normális, akkor minek erőltetni...
A harmadik
- talán a legfontosabb - feltételről majd legközelebb.
Varga Péter
|
