|
|
Tíz mondat arról, hogy ki a gazda?
Illyés Gyula (egyik alig ismert prózaversében) Aquinói Szent Tamás lételméletét tárja az olvasó elé tíz mondatban. A kérdés lényege az, hogy létezésünk órarendszerét vajon személyes szándék húzta-e föl? Illyés válasza a szerény tagadás, miközben nem említi, hogy azért kételkedhetünk a Gazda létében, mert Ő javunkra lemondott a gazda jogairól, s nekünk a róla való döntésre is drámai lehetőséget adott. Azaz szabad akarattal ajándékozott meg bennünet. Illyés tagadásában nincs semmi a lázadás diadalából: csöndes, férfias kétségbeesését szeretné a világűr csendjében, a teremtés elmebajos szótlanságában valós helyünkre húzódásként, mint óriási térhódítást vállalni, gyermeki hiedelmekkel szemben... Magára adó, felnőtt embert zavarba ejt bármily ilyen Első Atya későbbi felfedezése - írja Illyés -, bárhonnan kerültem ide, itt már én vagyok a gazda. Van költői, talán erkölcsi szépség is ebben a szomorú vállalásban, de a magányos (bár szerettei által körülvett) költő depressziója is nyilvánvaló benne. Pedig ugyancsak becsülte idősebb pályatársának, Babits Mihálynak más sugallatú sorait a Jónás imájából. S bizonyára voltak pillanatok Illyés Gyula életében, amikor lelkét át- meg átjárta e sorok égi zenéje: Óh bár adna a Gazda patakom sodrának medret, biztos utakon vinni tenger felé - ... szent Bibliája lenne verstanom.
Czigány György
|
