|
Mária a "hajócskában" Május csillagos estéin a felhangzó Lorettói litánia könyörgései azt a "kis" szentélyt is pannon földre hozzák, amely Róma örökségére épült, a Jupiter Redux-ra. Ókori tengerészek - hogy szerencsésen megérkezzenek a nagy vizekről - ajándékot adtak e pogány templomnak, bízván az istenekben; márványból faragott hajócskát, amely most a tér szökőkútjának dísze a Monte Coelión. Látva e helyet, megdobban a halandó szíve: átellenben a magyarok egykori kerek temploma, a Szent István vértanúról nevezett Rotondo, s közben a Pázmánynak tulajdonított éneket dúdolgatja a víz: "Menny királynője..., felkelő hajnal..., elefántcsontbástya: légy szegények üdvének vitorlássa!" Őskeresztény iratban olvasható az intelem - hajósoknak: "A Khrisztoszt, mint Megváltót és Kormányost szeressék... A hajózók... számíthatnak mindenféle üldöztetésre, a világot mint nagy és örvénylő mélységet hajózzák át..." Mind imádkozzanak Istenhez a hajózáshoz kedvező széljárásért." A IV. században a püspökszentelésen hangzott el: "Összegyűjtöd Isten egyházát, őrködj, mint egy nagy hajó kormányosa... A diakónusoknak mint evezősöknek írt elő, jelöljék ki helyét a testvéreknek, mint utasoknak." Hippolitosz (talán Róma vagy Porto püspöke a II-III. században) ezt írja tekercsre: "A tenger a világ. Az egyház hajóként hánykódik a hullámokon, de el nem süllyed, mivel tapasztalt kapitánya van, Krisztus. Középen a halál fölötti győzelem jele, a kereszt..., kormánylapátjai a két szövetség, kifeszített vitorlája Krisztus szeretete... Vannak jobb- és baloldali hajósai is, a kísérő szent angyalok..., magasba vivő létrája Krisztus szenvedésének képe, amely a mennybemenetelre szólítja mind a hívőket..."
Ebbe a végső időket felidéző hajóba illik az Istenanya: hajnalok királynője, történelmi fohászkodások "szép Csillaga", s igazán akkor válik teljessé a hajókép, ha a Monte Coelio: az "égi domb" Mária temploma, amely előtt a szökőkút csobog feltárja sokszázados rejtelmeit. Mennyi figyelem, finomság gyülemlett itt össze - a III-IV. századtól (a pogány váltástól). A Szent Lőrinc diakónusnak szállást adó Kyriaka keresztény asszony házát s e templomot szívesen kötik össze, s eredeti elnevezését: Santa Maria in Domnica így fordítják: "Mária, Isten házában." A populáris "hajócskát" (navicella) azonban szívesebben mondogatják, persze arra már nem gondolhatnak, hogy az antik Róma márványhajót ajándékozó tengerészei a Flaviusok idején a színházban, hogy ne ártson a forró római nap tüze, vitorlavásznat feszítettek a nézőtér fölé. Jelképek, szokások, kötelezettségek mélységében nem kell feltétlenül összefüggéseket keresni, mégis e szentély mintha kényszerítene erre, amikor a mennyezet festményein szembetűnnek a már említett hajócska képe, meg a Lorettói litánia könyörgéseinek emblémái: torony, aranyház, szekrény, kapu, edény, rózsa, csillag. Kinek nem idéződik fel május estéinek bensősége a Mária-tiszteletben: "Mária, aranyház, frigyszekrény, titkos értelmű rózsa, elefántcsontból való torony, hajnali szép csillag, stb. S folytatódhat a pázmányi ének Magyarország Védaszszonyáról, ahogyan Babits olvasta: "Fehér liliom, rőt rózsaszirom, viola-fuvalom, / s az arany csillag ring öledben, hajadon." Ebben a "hajócskában" összegyülemlik a Mária-kultusz korai szakaszának s a reneszánsznak valamennyi hitbéli és történelmi buzgósága. Lőrinc lakóházára kápolna épült, amelynek adományai közé tartozik III. Leó pápa (VIII. század!) aranykeresztje, egyházi ruhája; majd a IX. században a három hajóval bővített templom oszlopokkal, mozaikképekkel megelőzi a XV. századot, amikor a legendás X. Leó pápa (akinek a nevéhez fűződik pápaszem szavunk) megemelteti a főhajót, majd előcsarnokkal gazdagítja. Őrá emlékezik a családsarj: Medici Ferdinánd bíboros (X. Leó a Nagy Lorenzo másodszülött fia) az említett menynyezettel is, rajta a Mária-epiteton - állandó jelzők emblémáin kívül a családi címer. A történetírás úgy tudja: a Lorettói litánia - azóta templom-titulussá vált - könyörgése: "Keresztények segítsége" később született, 1571-ben, Lepantó után, ahol Don Juan dĺAustria megsemmisítette a török flottát. V. Piusz ült Szent Péter székében, s az Olvasós Boldogasszony ünnepét hagyta meg október első vasárnapjára örök emlékezetéül e győzelemnek. (A pápa - napokig a diadal előtt - a rózsafüzért imádkozta!) A IX. századi apszis szivárványhídján Krisztus, két oldalt arkangyalok és virágos, tavaszi mező, melyen a fehér ruhás tanítványok futnak-sietnek a könyvre támaszkodó Mesterhez. A kép alatt Mózes és Illés ezúttal Krisztus Anyjára mutat, aki aranyszegélyes fekete ruhát visel. Ölében a Gyermek, az Atya Bölcsessége. És mindenütt virág, paradicsomi jelkép-sor. A letérdelő zarándok mit is mondhatna?
Pasqualis pápa, aki a "hajócskát" építtette, az egyik legnagyobb Mária-tisztelő volt. Tóth Sándor
|
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|