|
Hivatásunk a küldetés
A II. vatikáni zsinat a hív gyökérből származó szavakat a vocatio főnevet és a vocare igét összesen 209 esetben használja, ami a szövegösszefüggésben valamire rendeltséget, elhivatottságot jelent. A zsinat elhiatottságunk alapját mindig Istenben látja. Ez a hívás nem tanács vagy parancs, hanem inkább teremtő szó, hatékony alkotás a legyen szó kiteljesedése. Akit Isten hív e különös és szent hivatásra, annak ad is valamit. És Ő tudja, ki az az ember, akinek adja az ajándékait. A meghívó, adakozó Isten választ vár a meghívottól, és az öröktől fogva rendeltetést örökre szóló igen kísérheti. Az ember legnagyobb tette, hogy igent mondhat az Isten hívására és az ő akaratára. Boldog ember pedig az, aki arra adja magát, amire a Gondviselő szánja. Ez a papi és az elkötelezett, megszentelt élet hivatása. Itt vagyok, Uram engem küldj... (Iz 6) Izaiás szavaival, megadja magát Isten szeretetének és teljes szívvel-lélekkel eszköze akar lenni, méltatlanságának és kicsiségének tudatában is az üdvözítés nagy tervének. Roppant kitüntetés, hogy az Úr Jézus gyenge, gyarló embereket használ fel megváltó művének folytatására. Kimondhatatlanul nagy ajándék és kegyelem a Mindenható követének lenni az emberek között. Felfoghatatlan titok, hogy a határtalanul szabad, végtelen hatalmú Teremtő valamiképpen az emberre szorul, valamiképpen szüksége van ránk. Mintha mondaná: ti vagytok az én karjaim, szeretetem bizonyítékai a földön! A meghívott kötelessége, hogy hirdesse az Igét, bemutassa a legszentebb áldozatot, de az is, hogy a próféta tüzével és a pásztor békéjével derűt, reményt sugározzon. Feladata, hogy megérezzék mellette: jó embernek lenni, van értelme az életnek, hogy a legnagyobb boldogság kereszténynek lenni. Ne féljünk Krisztus mellé állni és a kétezer éves kereszténységünk, ezeréves magyarságunk feladatában igent mondani. Ne féljünk, mert ő hív és küld bennünket, mert megígérte: Én veletek vagyok mindennap a világ végéig. (Mt 28,20) Stella Leontin |
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|