|
"Hiszünk abban, amit csinálunk" A millenniumi esztendő ajándékának is tekinthetjük, hogy Mádl Ferenc akadémikus személyében olyan államfőjelöltet állított a kormánykoalíció, aki mélyen hívő keresztény katolikus férfi, nemzetközi tekintélyű jogtudós, és felette áll a pártpolitikai érdekeknek. Már kultuszminiszter korában (1993 februárjától) sem a szó szűk értelmében vett politikusként, hanem a keresztény-európai örökség, a nemzeti szuverenitás, a magyar demokrácia helyreállításában közreműködő személyiségként ismerhettük. Amikor "Az európai örökség útjain" címmel 1995-ben, az akkor megint és még kiadóként is működő Athenaeum Rt. kiadta 1990-1994 között született tanulmányainak, előadásainak, beszédeinek és interjúinak válogatott kötetét, Szabad György professzor írta róla: "Ha nem tudnánk egyébként is, maga ez a gyűjtemény tanúsítja, milyen mélyen tagozott Mádl Ferenc műveltsége, milyen széles a kulturális horizontja, milyen rugalmas és befogadóképes a szellemisége, és értékrendjében milyen magasra emelt az erkölcsi mérce." A kötet olvasása nyomán világossá vált, hogy jogtudósi pályafutására egykori professzora, Nizsalovszky Endre volt döntő hatással, az elmúlt tíz évben vállalt közéleti szerepére pedig az az Antall József inspirálta, akinek hivatástudata a XX. századi politikusok közül csak Teleki Páléhoz volt hasonlítható. Amikor már szinte acsarkodó támadások érték, éppen külföldről érkezett haza - emlékezik egy interjúban Mádl Ferenc -, és azt mondta nekem: "Tudod, ha az ember az érdekeit és nem az elkötelezettségét nézné, akkor legjobb lenne, ha venné a kalapját, s azt mondaná, hogy na, akkor csináljátok. De ezt mi nem tehetjük, mert hiszünk abban, amit csinálunk, s akkor a bajával együtt vállalnunk kell..." Ebben volt társa, barátja Mádl Ferenc. A földműves családból jött tudós otthon van ebben az országban, keresztény hite, magyar műveltsége, széles körű nyelvtudása révén otthon van Európában. A parlamenti erőviszonyok ismeretében, sőt talán az ellenzék támogatásával is, június elején bizonyára hazánk legfőbb közjogi méltóságává választják. Ám nem a méltóság előtt hajtunk most fejet. A szerény, becsületes ember megtiszteltetésének örülünk, aki nem politikusi babérokra, nem is olcsó népszerűségre vágyik, de az egész nemzet képviseletét és szolgálatát vállalja. Rosdy Pál |
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|