Botrány és oktalanság?

Giotto: Jézus kigúnyolása

A zsidók csodákat követelnek. A görögök bölcsességet keresnek. Mi azonban a megfeszített Krisztust hirdetjük: aki a zsidóknak ugyan botrány, a pogányoknak meg oktalanság, de a meghívottaknak, akár zsidók, akár görögök: Krisztus, Isten ereje és Isten bölcsessége.
(1 Kor 1, 22-24.)

Évről évre figyelem a tavaszi kollekciókat , s nyugodtan állíthatom: a szenvedés kiment a divatból. Ne keresd a kirakati próbababákon, se a boltok polcain! Jó ideje hiánycikk az alázat, több szezon óta nem kapni szelídséget. (Túl kevesen keresték, nem gazdaságos tartani belőle.)

Látod? Korszerűtlen lettél, ha azt hiszed, helyénvaló az Úrra hagyatkozni. Könnyen válhatsz nevetség, vagy - mint rendkívüli jelenség, orvosi eset - oknyomozó riport tárgyává valamelyik tévécsatornán. Oktalanság! Botrány! A modern világ pedig harcol az oktalanság ellen, lépten-nyomon szervezeteket hoz létre az ellene folyó küzdelemhez, szakembereket képez a gyógyítására, híreket gyárt e botrányos viselkedés leleplezésére, csak hogy meggyőzzön róla, miért nem jó ez neked. Érzékeny pontodra tapint: elhiteti, milyen sokat ártasz vele a számodra legfontosabb embernek, vagyis magadnak. Észérvekkel bizonyítja, milyen lehetetlen dolog becsülni (vagy akár csak eltűrni) a szenvedést. A hited és minden belőle fakadó bizalmad káros az egészségre. Elhiszed, amit kétezer éve annyi sokan mondogatnak körülötted: Ne marcangold magad!

Húsvét böjtje, a várakozás hasonlíthatatlan misztériuma különleges értékű bűnbánattal ajándékoz meg. A reménység egészen új dimenziói nyílnak meg, ha az ember igazán mélyen átéli bűnösség-tudatát. Az intenzív bánat, a szomorúság alászállása feltár benned egy olyan végzetesen sivárnak tűnő üresség-félét, mely éppen a hiányérzetéből fakadóan emészthetetlen vágyat érez a feltöltődésre. Hogy ismét súlya legyen a dolgoknak. Sajátos önellentmondás: amikor legmélyebbre hatolsz szerencsétlenséged megismerésében, akkor fakasztod fel magadban a legnagyobb rátalálást Istenre és az ő húsvéti irgalmára. Érzed? Az Úr a világ első lélegzetvétele óta napról napra áthatol az egeken, kizárólag azért, hogy imbolygó lelkeddel találkozzék. A legfenségesebb szeretet sebességével érkezik az egyetlen lélekhez is. Krisztusban az isteni kegyelem megmutatta arcát. Mozdulása feléd: igazi Isten-mozdulás, ölelése: ember-ölelés. Kereszthalála erő, életed tengelye, mely köré napjaid élheted.

Bőhm Ágnes

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu