|
|
Tallózó
Ökumenikus kitekintés
A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának 1925-ben alapított folyóirata, a Teológiai Szemle legújabb számából (2000. jan-febr.) több értékes tanulmány közül most csak a szoros értelemben katolikus vonatkozású írásokra hívjuk fel a figyelmet. Borián Tibor piarista, veszprémi gimnáziumi igazgató a Keresztyén örökségünk című egyháztörténeti fórumon arról szólt, mit adott a kereszténység hazánknak a kereszténység felvételétől a reformáció koráig?
Ebből idézzük: Az egyház kulturális szerepe főként az oktatásban volt felbecsülhetetlen a középkorban. Oktatási rendszerét az ókori mintákból vette át, és a keresztyén elveknek, igényeknek megfelelően alakította. A plébániai iskolákban folyt az elemi oktatás. A székesegyházi, a káptalani és a kolostori iskolákban a hét szabad művészetet tanították két csoportban: a trivium (hármas út), és a quadrivium (négyes út) tantárgyait, egyben osztályait. Az elsőbe tartozott a grammatica (latin nyelv), a retorica (szónoki beszéd és fogalmazás) és a dialectica (vitatkozás, bölcselet). A másodikba a geometria (mértan, földrajz), az aritmetica (mennyiségtan), az astronomia (csillagászat) és a musica (egyházi zene). Az egyházi iskolarendszer legfelső fokozatát a székesegyházi iskolák jelentették. Az első, a pannonhalmi iskola után rövidesen működni kezdett a veszprémi, a csanádi, a fehérvári, az esztergomi és a pécsi püspöki iskola. Ezek a korabeli európai műveltség magas színvonalán álltak, és a XIII. század végéig virágzottak.
Kránitz Mihály, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának profeszszora a magyar katolikus egyházban jelentkező ökumenikus törekvésekről adott elő egy budapesti konferencián. Érthető, ha nem a konkrét eredményekről, inkább az ökumenizmusra leselkedő veszélyekről és az ökumenizmus jövőjéről szólt. Az első veszély a kétség, mely akkor merül fel, ha célunkat lekicsinyeljük és kétségeskedünk: vajon elérjük-e valaha is a teljes és látható egységet? Nem kellene-e erőfeszítéseinket kisebb célra koncentrálnunk? Egy másik kényes veszélyről is szólni kell, és ez a hízelgés, mely az előzőnél sokkal kiismerhetetlenebb. Ez akkor jelenik meg, amikor az ökumenikus egységért és elkötelezettségért végzett imádság tartalmatlan, hízelkedő szólammá válik, az egyház életétől és a fontos döntésektől szinte hermetikusan elzárva.
Gánóczy Sándor professzor (Franciaország) Bolyki János Teremtésvédelem című könyvére hívja fel a figyelmet (Kálvin Kiadó,1999), amelynek célja ökológiai krízisünk teológiai megközelítése (így az alcím), értékes útmutatás minden olvasó számára, aki Földünk jövőjéért, mint bibliaismerő keresztény kíván felelősséget vállalni. A szerzőnek sikerül ó- és főleg újszövetségi szövegekre egy modern környezetvédelmi etikát alapozni anélkül, hogy az anakronizmus veszélyének adna helyet.
r. p.
|
"Közeledjetek Istenhez, és közeledni fog hozzátok." 
