Tavaszi tollrajz
A zuhogó áradat után a felhők
puha köntöséből előbújt a hold,
s a friss légben mintha apró csengettyűk
hirdetnék a tovatűnt vész
múlását. A fákon még ott csillog
a gyöngyharmat, látszólag békét
hint szerteszét az út, s a parányi
tócsákat kerülve szemedbe villan
a múlt, de csak egy pillanatra,
alig sejtetőn. Oly titkos értelmű
minden köröttem, nem is értem,
mi történik itt, de lépteim nyomán
ott dobog a lét furcsa izgalma,
s egy mindent átjáró, bizsergő
várakozás.
Szeghalmi Elemér
Virág - húsvét előtt
Nem az ősz sárba lepergő szirma
fontos, hanem az illata,
mi érzékeidben továbbrezeg,
ha már csont-pőre vázzá
vetkezett ő maga;
mint madárét ívelő röpte:
tűnékeny-röpke
virág-léte célját az igazolja,
míg lombmuzsikás tavaszok
dallamaként zeng-zúg vérereidben,
s amint árad a vaskék űrön át
sugárzó csillagokig gomolyogva.
Kerék Imre
|