Uj Ember

2000. április 16.
LVI. évf. 16. (2699)

  Barka "Közeledjetek Istenhez, és közeledni fog hozzátok."
Jakab 4,8

Főoldal
Lelkiség
Katolikus szemmel
Kutas László - „Isten egyenesen ír görbe vonalakkal is”
Néhány gondolat a történelem teológiájáról
Tallózó - Ökumenikus kitekintés
Vasadi Péter - Jegyzetlap
Nagyheti nyílt levél az asztronómusokhoz
Élő egyház
Politizáló keresztények
„A katolikusok olyan emberek…”
Szerzetesség, ökumené a szociológia mérlegén
Szakmai korrektség, keresztény szemlélet
A Katolikus Pedagógiai Intézet továbbképzéseiről
Magyar Karitász a tiszai emberekért
Élő egyház
Tizenöt éve ölték meg
Márton Áron izraeli kitüntetése
Váci Egyházmegye
Onnan jönnek majd, ahol jó a közösség
XII. stáció
Váci kálvária 1726-ból
"Kitérő"
Fórum
Pázmány Péter alapította…
Rózsa Huba dékán a teológiai fakultásról
J. atya legendáriuma - Virágvasárnap előkészületei
Kultúra
Dallamos ecsetvonások
Száz éve született Bene Géza
Két szerző két könyve
Babonaság, bolondság!
Mensáros Zoltán - Lencsevég
Új Ember est Pilisvörösváron
Versek
Ifjúság
Botrány és oktalanság?
A családi asztal
Életünk passiója
(Részletek Teréz anya és Roger testvér elmélkedéseiből)
Rejtvény
Tiz év alattiaknak
Mozaik
Magyar nővér – Amerikában
Faustina nővér nyomdokain — Vecsésen
Erőforrás - betegeknek és orvosoknak - Régi-új kórházkápolna Kaposvárott
Segítséget remél a lengyel templom és orgonája
Rejtvény
.

 

Tavaszi tollrajz

A zuhogó áradat után a felhők
puha köntöséből előbújt a hold,
s a friss légben mintha apró csengettyűk
hirdetnék a tovatűnt vész
múlását. A fákon még ott csillog
a gyöngyharmat, látszólag békét
hint szerteszét az út, s a parányi
tócsákat kerülve szemedbe villan
a múlt, de csak egy pillanatra,
alig sejtetőn. Oly titkos értelmű
minden köröttem, nem is értem,
mi történik itt, de lépteim nyomán
ott dobog a lét furcsa izgalma,
s egy mindent átjáró, bizsergő
várakozás.

Szeghalmi Elemér

 

Virág - húsvét előtt

Nem az ősz sárba lepergő szirma
fontos, hanem az illata,
mi érzékeidben továbbrezeg,
ha már csont-pőre vázzá
vetkezett ő maga;

mint madárét ívelő röpte:
tűnékeny-röpke
virág-léte célját az igazolja,

míg lombmuzsikás tavaszok
dallamaként zeng-zúg vérereidben,
s amint árad a vaskék űrön át
sugárzó csillagokig gomolyogva.

Kerék Imre

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu