Dallamos ecsetvonások

Száz éve született Bene Géza

A lázas-lázongó látomások
egyre merészebb képköltője
voltál s tán ezért égett el
életed idő előtt. A tested
porlad el csupán, de a művek
által felszentelt Kéz bátor
bizonyságai tovább élnek, hirdetvén
lelkednek lángolóbb, valóban
forradalmi hevületét!
(Berda József - 1961)

A költő-barát megható verse méltó emléket állított a század magyar festőművészete egyik jelentős alakjának. Érzelemgazdag színvilága eredetien egyéni formavilágot tükröző képalkotással társulva vált szerves részévé nemzeti kultúránknak. Teremtőjétől kapott talentumaival jól gazdálkodott, tehetségét nem volt hajlandó felváltani a talmi csillogású, törékeny mázú szocreál sarlókalapácsos aprópénzére! Nagyszerű alkotásai, napjaink történelme is őt igazolják.

A Műcsarnokban, 1958-ban rendezett kiállítása bátor művészi hitvallás, merész tett volt. E tárlattal nyitott kaput a modern magyar festőművészet számára. Az általa kitárt ajtón merészkedtek elő kortársai is, helyet követelve maguknak a kádári rendszer kultúrpolitikájában.

A kiállítás hatalmas sikert aratott, vigaszt nyújtva ezzel a megtépázott lelkű, szelíd természetű művésznek. Tiszta zene, írta az emlékkönyvbe az átélt élmény hatására Kodály Zoltán. A műkritikus újságíró, Nagy Tibor így emlékezett meg róla: a magyar festészet Bartókja. A tárlat rendezése, annak előzményei - a megnyitó előtt néhány nappal is le akarták tiltani - oly sok energiáját emésztették fel, hogy az epigrammában leírtak szerint, valóban idő előtt égett el élete, de képei által most is köztünk él.

Vajda Zoltán

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu