Onnan jönnek majd, ahol jó a közösség

Deákvárról Tragor Ignácnál azt olvassuk: Vác új és fejlődő városrésze. Létesülése Bauer Mihály rajztanár érdeme. Az 1929-ből származó jelentés azóta módosult, azonban a múlt kultúrában, hitéletben jelen van; amit Rózsa Dániel az elmúlt év novemberében a Jézus Szíve Plébánia lapjában Deákvár elindulásáról lejegyzett, a helytörténetírás miniatűr remekének mondhatunk: öntudat-ébresztőnek. Diákvár volt kezdetben, aztán a haza bölcse iránti tiszteletből Deák lett. Utca őrzi Wolkóber János nevét, a gyógypedagógusét, aki a zenében is maradandót alkotott, villája volt itt Olasz Ödön alezredesnek, az Úri-kaszinó egykori elnökének. Többször utazott Lancia kocsiján Deákvárra nővéréhez: Pavlasz tábornoknéhez Lehár Ferenc, s több művét itt írta a Csalogánydalos dombon, a mai Bánó-villában...

Máthé György jelenlegi plébános jó pásztora e városrésznek; beszámol a történelemről, kezembe adja színes témájú plébániai lapjukat, s annak szellemében szól értékekről, hitélet-szervezésről, hivatásról, ahogyan Pilinszky írja: A szeretet nem kérdez. Pontosabban egyedül a szeretet számára indokolt maga a lét... a szeretet talán nem is egyéb, mint a létezés szélességi-szintjének meghaladása... mélységének megértése.

- A hivatást tartom e szélességi szint meghaladásának. A Katolikus Hivatásgondozó Intézet alelnökeként, gyakorló lelkipásztorként nem gondolok másra. Elődöm: Mészáros József ny. kanonok-plébánossal szolgálunk itt, Deákváron, amely a város egyharmada. Nemes György piarista tanár segít, s gyakran fölmerül beszélgetéseinkben a papi utánpótlás. Van két éve fölszentelt papunk: Kecskés Attila, beöltözött kispapunk: Schlenk Ferenc, észben, lélekben megáldott tehetség...

Országosan reménykeltő-e a jövendő papi ellátottsága?

- 100-120 személlyel több a hivatás, mint öt esztendeje, egyfajta növekedésről beszélhetünk. A késői hivatások jelentkezésének következménye, hogy a szentelés eltolódik a 28-29. életévre, 23 helyett. A mai fiatalok az eddiginél később döntenek házasságról, papi hivatásról. Ha azt mondom: egyházmegyénkben évek óta nem volt annyi hivatás, mint most, egyáltalán nem a dicsekvés vezet, hiszen ez a szám: 12. Mégis örülnöm kell! Megpróbálunk mindent, ami ébresztőre szólít, hiszen az is a baj, hogy sokan azt a benső, kicsi hangot nem hallják meg, amely valamiképpen szólítja őket. A múlt tavasszal nyílt napot tartottunk a váci papnevelőben kétszáz személynek, a nyáron még lelkigyakorlatot szerveztünk 10-14 éveseknek, s 14-18 éveseknek csak a Váci Egyházmegyében. 250 részvevő, köztük szerzetesnők, papok, papnövendékek mint előadók voltak köztünk egy hétig. Ilyenkor az újmiséseket is meghívjuk.

Hány éve foglalkozik hivatásgondozással?

- Huszonhárom. 1990 óta észlelhető létszámemelkedés a papságra jelentkezőknél, de a veszteséget sem hallgathatom el.

Mi az oka?

- Sok az istenkereső fiatal, s többen úgy gondolják: ha a hitet választják, egyúttal a hivatást is. Aztán rádöbbenek: nem így van, viszont ha eltávozik a szemináriumból, többlettel vágnak neki a világi (keresztény!) életnek.

Ez tény.

Mit gondol a jövőről?

- Onnan jönnek majd hivatások, ahol jó a közösségi élet: a hitoktatás, a ministránsképzés, vannak papi ideálok. Kanadai példa: Interneten megjelenítettek követendő papi élettörténeteket. Azt tapasztalták, hogy kezdtek többen jelentkezni szemináriumokba. A jól megszervezett egyházközség életéből várom a fiatalokat, ahol szeretet-kérdésükre elmélyült választ kapnak. Megjelent az első nemzeti hivatásgondozó-konferencia anyag, amit szívesen ajánlok paptestvéreknek, érdeklődőknek.

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu