Mindennapi bevonulás

Sokan az útra teregették köntösüket, mások meg a lombos faágakat, amelyeket a réten vágtak. Akik előtte jártak, és akik kísérték, így kiáltoztak: Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön!

Sokan, de nem mindnyájan. A város éli tovább a maga megszokott életét. Érzéketlen az Isten érkezésére, nem áll meg, nem figyel, nem csodálkozik. Így van ez azóta, hogy a bűnbeesett Ádám fiai fölépítették első városukat, s így is lesz mindaddig, amíg az utolsó város is össze nem dől az utolsó napon.

Jeruzsálem lakóinak öszszességéhez képest ez a sokan nevetségesen kevés, mégis ez a kisded nyáj felelős az egész város üdvösségéért. Körmeneteinknek, melyeken énekszóval kísérjük végig az Oltáriszentségben jelen lévő Urat a város utcáin, súlyos teológiai mondanivaójuk van, mert szembesítik a csip-csup ügyekben nyüzsgő, vagy éppen közömbösen bámészkodó várost Krisztussal. Létezhet-e élesebb kontraszt a test kívánságától és a szemek kívánságától uralt vásári bazárok és a Legszentebbet kísérők ünnepi vonulása közöttinél? De ennél több is történik. A körmenet a várost a teremtő isteni jelenlét erőterébe emeli, azaz visszahelyezi eredeti összefüggésébe, ahonnan kiszakadt. A körmenet azt is kifejezi, hogy Istentől jöttünk, vele járjuk életünk útját, s hozzá is térünk vissza.

Kétes értékű az a fajta rajongás, mely egy egész várost magával ragad, még ha látszólag őszintén Jézus Krisztusért lelkesednek is. A háttérben mindig olyan önző, politikai vagy gazdasági érdekek és elvárások húzódnak meg, melyeknek Jézus nem tud és nem is akar megfelelni. A rajongók hada így rövidesen megcsappan - mint mikor az élet kenyerének mondta magát, ezért sokan, megütközve a kemény beszéden, elpártoltak tőle -, és győz a tömegvonzás törvénye: a virágvasárnapi ünneplőket beszippantja, elnyeli a város. Sok száj, melyből a mai napon Hozsanna hangzik, pár nap múlva már Feszítsd meg! -et kiált.

Jézus azonban az egész városért és az egész népért fölajánlotta halálát, nem csak a hűségesekért. Mindenkinek megszerezte a belépés lehetőségét abba a városba, amely felé mi is zarándokolunk: a mennyei Jeruzsálembe. Annak a városnak lakói közül nem sokan vagy kevesen, hanem kivétel nélkül mindenki hódol az Úr előtt, és mond neki ékes éneket - örökkön-örökké.

Virágvasárnap nem egyetlen ünnepnap, hanem valamiképpen jelen van minden szentmisében. Hiszen a kenyér és bor átváltoztatása nem más, mint Jézus bevonulása. Ezért énekeljük minden szentmisében: Áldott, aki jön az Úr neében! Hozsanna a magasságban! A földkerekségen minden percben van valahol átváltoztatás: ezt a vérrel és bűnnel szennyezett földet megszenteli Jézus rejtett, de dicsőséges bevonulása. A szentáldozás pillanata peig egészen sajátos, személyes virágvasárnapi bevonulás - bárcsak elébe teríthetném a hozzám érkező Úrnak mindenemet, amim csak van: értelmem, akaratom és szívem hódolatát, minden gondolatomat és tettemet, egész önmagamat.

Barsi Balázs

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu