"A katolikusok olyan emberek..."

Szerzetesség, ökumené a szociológia mérlegén

A Fiatal Vallás- és Értékszociológusok Köre (FIVÉSZ) először rendezett tanulmányi napokat Dobogókőn, a Manrézában március utolsó hétvégéjén. A katolikus egyetem fiatal tanáraiból, hallgatóiból, doktoranduszaiból és érdeklődő szociológusokból több mint egy évvel ezelőtt alakult meg kb. húsz fővel a kör, a Faludi Ferenc Akadémia és az András Imre jezsuita szociológus professzor által alapított Kerkai Jenő Egyházszociológiai Intézet támogatásával. Gereben Ferenc szociológus, a PPKE tanára, a Kerkai-intézet vezetője elmondta, hogy a FIVÉSZ kitűnő alkalmat ad a fiatal szakembereknek arra, hogy a szociológiai kutatás minden fázisában próbára tegyék tehetségüket, tudásukat. Előbb interjúkészítésre, adatfeldolgozásra, később tanulmányírásra kapnak lehetőséget, a tanulmányi napok pedig előadások tartására, a tudományos konferencia légkörének megismerésére adnak alkalmat.

A márciusi rendezvény előadói: Bögre Zsuzsa, Révay Edit, Gereben Ferenc, Rajki Zoltán, Török Balázs és más fiatal szociológusok elsősorban szerzetesekkel (azon belül jezsuita növendékekkel) készült interjúkat elemeztek, az ökumenikus vonásokat keresték katolikus és protestáns közösségekben.

Révay Edit, az Országos Lelkipásztori Intézet Egyházszociológiai Intézetének munkatársa öt éve foglalkozik a magyar szerzetesség kutatásával. A FIVÉSZ-hétvégén a Katolikus szerzetesség a rendszerváltó Magyarországon címmel tartott előadást nemrég elkészült tanulmánya alapján, amely rövidesen megjelenik a Kerkai-könyvek sorozatban. 541 kérdőívet dolgozott fel, de folytatja a vizsgálatot, amelyben eddig a szerzetesrendeknek mintegy fele vett részt. Az, hogy 1950-ben megvonták a szerzetesrendek működési engedélyét - azaz feloszlatták őket -, s tudjuk, a feloszlatás erőszakkal, életre ható megaláztatással járt, a mai napig meghatározza a hazai szerzetességet. Óriási nehézségekkel járt negyven év kitaszítottság után az újraindulás. Az idősebbek előtt még a régi minták állnak, ám ma az időközben lezajlott II. vatikáni zsinat iránymutatása szerint kell alakítani a szerzetesközösségek életét. Révay Edit szeme előtt a tudományos érdeklődés mellett a segítő szándék lebegett, amikor elkezdte a vizsgálódást. Úgy véli, hasznos lesz a szerzetesközösségek számára, ha világosabb képet kapnak saját magukról, az egyházban, a társadalomban betöltött szerepükről.

Gereben Ferenc az ökumené hétköznapi gyakorlatát - nem a teológiáját - érintő kutatásról számolt be. Korábbi, saját és Tomka Miklós elemzéseire hivatkozva megállapította, hogy a közelmúltban még léteztek felekezetileg definiált életstílusok Magyarországon, azaz egyes családok, közösségek életvitele, kultúrája azzal is összefüggésben állt, hogy melyik felekezet hívei. A tavalyi kutatás arra a kérdésre kereste a választ, mi jut eszébe az egyszerű, hétköznapi embereknek, ha meghallják egyik vagy másik felekezet nevét. Így választ adtak arra is, hogyan vélekednek saját felekezetükről, s hogyan a másikról. A válaszok alapján a társadalmi megítélés így látja az egyes felekezetek ideáltipikus képét. A katolikus gyakrabban jár templomba, vallásosabb és szervezettebb, mint a más történelmi felekezethez tartozók, meglehetősen nyitott és toleráns, másfelől esetenként bigott, dogmatikus és álszent, hajlik a külsőségekre és a fensőbbségtudatra, nem ismeri eléggé a Szentírást. A református szigorú, puritán, reális életszemléletű, törekvő, demokratikus és közösségi gondolkodású, fogékony, a belső értékekre koncentrál, hitét komolyan veszi. Másfelől viszont nyakas, önfejű és széthúzó, kissé koor. Az evangélikus hasonlít a katolikusokra és a reformátusokra is. A róla alkotott társadalmi kép nem igazán markáns. Alapvetően azonban rokonszenves, toleráns és a való világban él, olyan, akivel szót lehet érteni, akire nem lehet haragudni.

A Kerkai-intézet vizsgálatának összegzéseképpen Gereben Ferenc megállapítja, hogy az egyes történelmi felekezetek hívei alapvetően pozitívan vélekednek egymásról, sőt esetenként a saját felekezetük valódi vagy vélt hiányosságait a másik felekezet dicséretével kritizálják. Erős ellenérzéssel csak a - nem történelmi - kisegyházak vonatkozásában találkozunk. A történelmi egyházaknak a társadalmi tudatban egyre jobban összebékülő szerepére utalnak azok a válaszok is, amelyek szerint mindegyik híven követett történelmi keresztény vallás alkalmas arra, hogy híveit az üdvösség útjára vezesse.

-szikora-

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu