Silva Rerum

A dolgok erdejének egyik szegletében mindig sötét van, és kusza, tövises bokrok nőnek. A térképek itt csődöt mondanak, és a legtapasztaltabb kirándulók is eltévednek. E sűrű bozótosról - különös ellentmondás - alighaem az évszázadok óta a pusztában élő kopt szerzetesek, a sivatagi atyák tudják a legtöbbet. Tanításaiknak az V. század végén keletkezett gyűjteményéből válogatunk, Baán István fordításában.

A bűn

Egy szerzetesnek nem szabad engednie, hogy lelkiismerete bármilyen dologban vádolja. (Agathon)

Bármilyen kísértés tör az emberre, mondja azt: Bűneim miatt történt, ha pedig valami jó éri, azt: Isten gondoskodásából! (Sziszoész)

Miért gyűlölöd azt az embert, aki megszomorított? Nem ő vétkezett, hanem az ördög. A betegséget gyűlöld, és ne a beteget! (Szünklétiké)

Én pedig, amióta a szerzetesi ruhát hordom, senkit sem engedtem lenyugodni, aki vétett ellenem, de magam sem nyugodtam le, ha bárki ellen vétkeztem. (Szent Epiphániosz)

Egy testvér megkérdezte őt: Miért rettegnek tőled a gonosz szellemek? Mert én, amióta szerzetes vagyok, abban gyakorlom magam, hogy ne engedjem a haragot a torkomig eljutni. (Iszidórosz)

Ha megfeddsz valakit, és közben magad haragszol, akkor csupán saját szenvedélyed elégíted ki. Ahelyett, hogy másokat megmentenél, magadat teszed tönkre. (Makáriosz)

Egyszer egy testvér bűnbe esett a közösségben. Öszszegyűltek tehát az atyák, és elküldtek Mózes atyáért, de ő nem akart jönni. Erre azt üzente neki a presbiter: Gyere, mert vár a nép! Ekkor felkelt, és eljött.

Fogott egy lyukas kosarat, megtöltötte homokkal, és cipelte. Akik elébe jöttek, megkérdezték: Mit jelent ez, atya? Ő azt mondta nekik: Bűneim csorognak mögöttem, és nem nézem őket. Ma pedig eljöttem, hogy idegen bűnök fölött ítélkezzem.

Amikor ezt meghallották, semmit sem mondtak a testvérnek, hanem megbocsátottak neki.

A bűnösök ítéletén sírj, bánkódj, és félj attól, nehogy te is közéjük kerülj; az igazak számára fenntartott javaknak pedig örülj és örvendezz! (Euagriosz)

Amely órában megérkezik hozzád a kísértés, mondd a következőt: Seregek Istene, atyám imái által szabadíts meg engem! (Nitriai Ammun)

Zénón atya Palesztinában vándorolt. Amikor elfáradt, egy uborkaföld közelében leült, hogy egyék. Ekkor gondolata így szólt hozzá: Végy egy uborkát magadnak, és egyél! Mi is az? Ő azonban azt válaszolta a gondolatnak: A tolvajokat kínzásnak vetik alá. Próbáld ki előre magad, vajon el tudod-e viselni a kínzást!

Felállt, és öt napon keresztül állt a tűző napon. Miután így megsült, azt mondta: Nem tudod elviselni a kínzást, és így szólt a gondolathoz: Ha erre nem vagy képes, akkor ne lopj, és ne is egyél!

Ha forró a fazék, egyetlen légy vagy csúszómászó sem érintheti meg. De amikor kihűl, ráülnek. Így a szerzetes is: amíg a szellemi gyakorlatoknál marad, az ellenségnek nem sikerül tönkretennie. (Poimén)

Zsille Gábor

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu