A Vértanú keresztje

Cézárt vártak meg Nagy Sándort, és az Isten Báránya jött el hozzájuk. A gyermekkor nagyhete tér vissza Mauriac, a Nobel-díjas francia író bensőséges könyvében, a Nagycsütörtökben. Jelképek sorában az emlékezés, élmény, a zsenge idő tavaszi élet-varázslata a golgotai liturgiában s ama estéről, amikor Ő meghagyta magát nekünk...

A személyes hang személyes hangokra talál azokban, akik a kereszt titkát követve gyerekkortól ismerik kereplők torony rekviemjét: a monoton kopogást, mert meghalt az ártatlan Bárány, aki cézárok, nagysándorok helyett jött. Gimnazista koromban többször megkért a plébánosom: menjek el a szomszédos városba a szent olajokért, amelyekre szükség van a nagyszombati keresztvíz szentelésnél, meg a kereszteléseknél. Nagypéntek volt, előző nap szentelte meg az olajat a püspök, s hamar szétküldték kijelölt váosokba, ahonnan a plébániák megkapták.

Vonaton döcögve szemem mindig egy erdőalji feszületen akadt meg: pléh-Krisztus volt a fán, emlékezetemben megcsendült a korán megtanult Sík Sándor fordította Fortunatus (nagypénteki) himnusz, az ókeresztény költőé: Keresztfa titka tündököl, melyen az élet halni szállt..., legszívesebben leszálltam volna, de a vonat a kereszteknél sohasem áll meg...

Nagypéntek keresztje megtörte a halált. Hányféle szépségben áll oltárokon, a művészet szentélyeiben vagy magányos mezőkön az említett pléh-egyszerűséggel, versekben, melyek magyar sors és hit iker-testvériségében is a magyarázat valamennyi szenvedésre. S mindegy: Veronese vagy egy naiv festő, Juhász Gyula vagy Varga Lajos népi verselő benső sugallatú színei, szavai; mindegyik a saját tehetsége őszinte fokán ugyanarról az eseményről informál s némít el néhány percre. Mert ilyenkor nem a színeket látjuk, szavakat halljuk, hanem csak a vak kiáltását ismételgetjük: Dávid fia, könyörülj rajtam!

Kimeríthetetlen elmélkedés tárgya a Koponyák hegyének keresztje: pecsét, jel; a legkorábbi keresztre feszítés képe a VI. század végéről maradt meg, Firenzében őrzik egy kódexben, de már ez is másolat. Krisztus mintha élne a kereszten - olvasom róla -, ujjatlan ruhában van, lebegni látszik, a szeme nyitva, de az oldalát már átjárta Longinus lándzsája. A nyitott szem az életet jelképezi. Gyönyörű a magyarázat: azt fejezi ki, hogy az Ige (Logosz, azaz Krisztus istensége) a halálban sem hagyta el az emberi természetet... Ilyen az ő szenvedése, alázata. Persze, teológiai kifejtés, de jele és képe a valóságos történetnek, utalás a legvégső beteljesedése, s hogy isteni és emberi a halálon túl is együtt marad. Ama asztalnál, amelynek Kancsója a hajnalé, mely nem ismer alkonyt.

Mezey László tudós barátomtól kapott utolsó ajándék: a szép kiállítású középkori - Physiologus ezt írja a keresztre feszített Vértanúról: Még amikor alszik is, őrködnek szemei. Az Énekek éneke ekként dalol: Én alszom, de szívem őrködik. Apokrif könyvekben a halról írják: mindig éberek a szemei.

Kritikus pont Isten Fiának keresztre vonása az ő földi életében. Hogyan lehetne igazán megragadni? Alakváltoztatással? Egyes, szentírási iratok mellé helyezett könyvekben a nagy Vértanú feje az égig ér, a mártírok is szólnak róla ekképp: óriás volt. Órigenész, az ókori teológus megemlíti: Júdás csókjára azért volt szükség, mert Jézus változtatta az alakját. A gondolat mítoszokból származhatott, hiszen a nevezett szerző még közel állt a pogány világhoz. Mindez persze csupán a külsőre vonatkozik. A megváltás halál-pillanatát csupán így nem lehet megragadni, tehát jelképekre van szükség...

Aki megcsodálta a római Szent Kelemen-bazilika apszisának paradicsomi keresztfáját vagy imádkozott a tápai országút melletti feszület előtt, Európa s a magyarság megkeresztelkedéséről sem feledkezhetett meg, mint ahogyan a saját keresztségéről. Kereszt és név szorosan öszszefügg: Ha csupán magát a nevet veszed fel, mit sem használ neked... Ha a nevet magadra veszed, de az öltözetet már nem viseled, hiába vetted magadra a nevet. (Hermász) Nem azzal testvériesül-e, amit Jézus mondott: Aki nem veszi fel a keresztjét, nem méltó hozzám! A IV. században ezt mondták a homlokukon kereszttel megjelölt katekumeneknek: Még nem születtetek újjá a keresztségben, a kereszt jele által azonban már az egyház megfogant bennetek.

Végső jelünk - egyetlen jelünk a kereszt, amint a reménységünké is. Költői és misztikus, mindig fejtörő marad a Péter apostolnak tulajdonított evangéliumból az alábbi néhány sor: Azon az éjszakán, amelyre felragyogott a vasárnap... hatalmas hang hangzott a mennyben, és láttam a megnyílt egeket: két férfi jött le, akik nagy fényességbe öltöztek, és közeledtek a sírhoz. A sír ajtajához támasztott kőszikla magától elhengeredett, megnyílt a sír, és mindkét ifjú bement. A katonák ezt látva fölébresztették a századost és a véneket (mert ők is ott voltak, őrködtek). Amikor elbeszélték, amit láttak, ismét láttam, hogy három férfi jön ki a sírból, az egyiket kézen fogva vezeti a másik kettő, és követi őket a kereszt. A kettőnek a feje az égig ért, akit azonban kézen fogva vezettek, annak a feje felülmúlta az egeket. S hang hallatszott a mennyből, amely ezt mondta: Prédikáltál a megholtaknak? A keresztről hallatszott a válasz: Igen!

Íme, a beszélő kereszt üzenete - kétezer év elteltével.

Tóth Sándor

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu