Bevonulás

Híres színészek vonulnak be a színpadra. Nem bemennek, nem megjelennek, hanem bevonulnak. Legtöbbször hatalmas taps fogadja őket. A színész vár, hatásszünetet tart. A nézők mindezt érzékelik, s a rövid szünet után tapsoli kezdenek. Az igazán nagy színészek mindezt természetesen, sokszor minden manír nélkül teszik, s a néző valóban boldog, hogy a színpadon megjelent kedvenc művészeinek egyike.

Valljuk be, sokszor mi is szeretnénk ilyen tapsot kapni. Egy-egy társaságban büszkék vagyunk, ha érkezésünkkor megszólítanak, érdeklődnek hogylétünk felől, ha elmondják, mennyire örülnek jöttünknek, sokat gondoltak ránk...

De örülünk annak is, ha valahonnan valahová megérkezve nem üres szoba, hanem rokonok, barátok fogadnak - hellyel, étellel-itallal kínálnak. Az ember vágyik a szeretetre. Hogy kapjon, és hogy adhasson. Szeretetre vagyunk teremtve.

Krisztus is örült virágvasárnap annak az ünneplésnek, amely jeruzsálemi bevonulásakor fogadta. A csodákat tevő Isten-ember sokszor szerényen viselkedett, arra kérte az embereket, hogy ne beszéljenek a csodákról, ő maga meg többnyire menekült az ünneplés elől, s elhárította magától, mikor a nép királyának akarta őt. Virágvasárnap nem így tett. Ünnepeltként vonult Jeruzsálembe.

Sokszor gondolkoztam Jeruzsálem népének viselkedésén. Hogyan lehet egy hét alatt ennyit fordítani érzelmeiken? Miképpen lehet az éljenzés után pár nappal valakire feszítsd meg-et kiabálni? A hithez nálam jobban értők magyarázták nekem: talán virágvasárnap és nagypéntek között a valóságban hosszabb idő telt el. De a nép vezetői akkor is bravúrosan manipulálhatták a tömeget, hogy az így megváltoztatta véleményét.

Jézus Krisztus a kereszten meghalt - értem, érted is. Feltámadt - értem, érted is. Tanított előtte sokakat, csodákat tett, példát adott az igazi szeretetről - mégis keresztre feszítették.

Virágvasárnap számomra a dicsőség, a jogos elismerés, a később megdicsőült Krisztus ünnepe. De figyelmeztetés is számomra. Még az Isten-ember ellen is fordulhatnak övéi, pedig maga volt a szeretet. Mi történhet velünk? Mit jelent, ha minket szeretnek az emberek? Mennyire mulandó mindez. Mennyire hajszálon múlik a jó értelemben vett siker, szeretet, elismertség! Mennyire vigyáznunk kell, hogy jól szeressünk, s ne legyünk ripacsok - hanem művészei az életünknek. Hogy ne a pénz, a befolyás, a karriervágy vezessen bennünket az érvényesülés útján, s hogy ne a pénz, a befolyás, a karrierlehetőség irányítsa mások iránti szeretetünket, elismerésünket. Ne hagyjuk magunkat manipulálni, s ne akarjunk hasonlót tenni a sikerért mi sem.

A nagyböjt ebben is segítségünkre lehet. Némi imádkozásra, önmegtartóztatásra szólít, amikor el-el gondolkodhatunk Isten szeretetén, melyet nagyon nehéz felfognunk, s az emberekén, melyet jogosan nehéz kiérdemelnünk és megtartanunk. Nehéz másokat szeretni - érdek nélkül. Ahogyan Isten szeret. Épp ezért nehéz megértenünk, felfognunk viszonyát hozzánk. Benne a szeretet érdek nélküli, pénz-, politika- és érvényesülésmentes. Példa, mely elérhetetlen, de követendő.

Bókay László

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu