A Váci Egyházmegye ezer esztendeje

Jubileumi kiállítás

Szent edények, monstranciák...
(Fotó: Cser István)

Történetkönyv ez a város - írja Petőfi Vácról, s az érvényes az egyházmegyére is, amelyet Szent István király alapított. Jeges Ernő festőművész örökítette meg a pillanatot, amikor a király a hajóról a partra lép, s átadja az alapítás okmányát. Jelképes ábrázolás, de rajta van a vérpecsét, Isten és a nemzet előtt. Juhász Gyula, a költő, aki XX. századi líránk egyik nagyja, piarista növendék korából (Vácott) emlékezik a középkori látomásra, amelyről minden bizonnyal itt értesült: Géza és László víziójára, a szent szarvasra, amely a váci partoknál tűnt fel és tűnt el a messzeségben; a legenda nyomán épült Szent Péter temploma s a Boldogságos Szűz egyháza. A költő keseregve-keresőn veti papírra:

Szent arany gím, régi kedvünk,
Aki fénylett, aki eltűnt,
Hol keressünk, hol felejtsünk,
Borral, vérrel hol temessünk?

Az idő kérdése ez, s a magyar emberé, de a reménységé, mert az üzenet 2000-ben úgy hangzik, ahogyan Dávid Katalin művészettörténész megfogalmazta az egyházmegye ezer esztendejét bemutató kiállításon a nagyprésposti palotában, április 8-án: három fogalom kötődik itt össze: millennium, múzeum és egyház. Mindhárom a történelmet tiszteli, a jövőt alakítja. A millennium történelmünk teljessége, a múzeum tiszteletadás a történelemnek, az egyház pedig megszenteli a múltat, megmutatja a jövőt.

A kiállítás hat csarnoka fények és idő egységében kiragad a mindennapokból. Arcok, kultusz-tárgyak, szent edények, monstranciák - köztük Kollonics Lipót meglepően modern egyszerű Úrmutatója 1716-ból -, ereklyetartók, magyar-virágos miseruha (XVIII. század), zagyvarékasi, kazula Zichy-Bercsényi címerrel, az 1493-ból való Krónikák könyve, s korábbról a váci székesegyházak kő-emlékei a XI-XII-XIII. századból a folyamatosság jelzései az utolsó kődarabokig, amelyek a jelenlegi ásatások nyomán először kerültek elénk. A nevek közül kiragyog például Peitler Antal püspöké: ő a püspöki könyvtárat hozta étre 1878-ban; Babony Károly ceglédi plébánost elítélték 1848-ért. Berkes András nagyprépost 1700-1729 között kormányozta az egyházmegyét - püspök híján. De hallani búcsúsok énekét a Hétkápolnából, Máriabesnyőről, s koronával a fején itt van a fehérruhás Mária, Nógrád megyéből, kezében jogar. A népi hitélet külsőségeiben sokat változott, ám ahol őrzik őseink buzgóságát, a bensővé váló hitvilág még csak erősebb lesz. Hullámzó történelem, mégis meggyőző vallásos élet a jozefinizmusban is, amikor az uralkodó jog szabta meg a stallumokat, s 1867 után hiába fáradoztak a püspökök, hogy az egyházat és az államot szétválasszák. Ugyanakkor katolikus reneszánszról tudósít a történész felirata 1890-1945 között... Igen, a jövő a kinyilatkoztatás hordozója: az egyház mutathatja meg, amelyről egy modern teológus azt írja: a hitelesség...

A legenda szarvasának agancsán: ezer ága-bogán ezer misegyertya égett, de ez a szarvas nem tűnt el. Most ezerszer ezer misegyertyát lobogtat, hiszen egy-egy fény esztendőnként gyulladt rajta. Fölidézhető szentélyek sokasága például Migazzi püspök korából, s a számtalan lélek-szorgalom gyümölcse, melyet a Székesegyházi Kincstár, az Egyházmegyei Gyűjtemény gazdag tárgyi és írásos anyaga szeptember 30-áig kínál a látogatónak a nagypréposti palotában (Március 15. tér 4.) és neves történészről: Tragor Ignácról elnevezett múzeum görög templomában (Március 15. tér 19.). A jelen szorgalom elöljárója a megyésfőpásztor Keszthelyi Ferenc, aki restauráltatott, építtetett. A kiállítási munkából rengeteget vállalt: Pataki Dóra, Tettamenti Sarolt, Forró Katalin, Csukovits Anita, az anyagiakat, eszmeiséget felelősen támogatta a Magyar Millennium Kormánybiztos, Hivatala és a Nemzeti Kulturális Alapprogram.

Fiatal szobrász, restaurátor: Horváth Tibor és Társa fotókon mutatják be a Vácott eddig elvégzett kő-munkákat.

Az oldalt írta: Tóth Sándor
Fotók: Cser István

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu