Karácsony másnapján az operaházi koncert végén hatan ültek az asztal körül - családias légkörben, s válaszoltak riporterek kérdéseire: a köztársasági elnök, a miniszterelnök, a parlament elnöke és feleségeik. Szó esett az ünnepről, az országról, a jövőről; igazán lélekbe vágó kérdésekről, amelyek a politika nyelvén bizony nem egyszer kemény szócsatákat eredményeznek. Ilyenről itt szó sem esett: az emberség, a nemzet közösségéért aggódó benső megnyilatkozások, a reménység valamennyiük mondatait átjárta példásan igazolva: a szív bőségéből beszélhet a száj akkor is, ha bizonyos kérdésekben eltérőek a vélemények, a jóakaratú ember azonban mindig ebből az adottságból nézi, értékeli a közéletet, az ország jövőjét, a családot. Először ültek így együtt az ország-felelősök, s a megadott időben maradandó, emlékezetes mondatokat hagytak a nézőnek, s főleg magatartást. Lehetne ezt gyakrabban.
(t.s.)
Advent idején Budapest több pontján - hogy más városban is így volt-e, nem tudom - villanyújságot állított fel "Boldog Hanukkát!" felirattal, valami zsidó szervezet. Nem bánt a dolog. Csak nem értem. Én ugyanis karácsonykor - ezzel időben egybeesik a zsidó Hanukka-ünnep, de teljesen más tartalommal - nem ünneplem a Hanukkát. Kinek szól tehát a jókívánság? Természetesen zsidó testvéreinknek. S itt a baj! Nem az, hogy egymásnak jókívánságokat mondanak, ezt a keresztények is megteszik egymással. Hanem az, hogy ezt a jókívánságot (Boldog Hanukkát!) nem egy katolikus szervezet kívánja a hívő zsidóknak. Kár. Tényleg az eszünkbe juthatott volna. Azt a gesztust nem várom -- bár igazán jólesne, ha őszinte vagyok --, hogy egy zsidó szervezet boldog karácsonyt kívánjon a keresztényeknek. Viszont legalább itt, az Új Ember hasábjain pótoljuk, amit mi elmulasztottunk: Zsidó barátaink! Boldog Hanukkát!
- kása -
Autóbusz halad (rendszáma BU 09-73) a budai hegyek irányából a Déli pályaudvar felé. Vezetője sorban bemondja a megállóhelyeket, ahol lehet, rövidítve. Az Apor Vilmos térre érkezve azt mondja: "Apor Vili tér", a végállomásonpedig: "Déli pú". Blaszfémia? Tapintatlanság? Műveletlenség? Valószínűleg "csak" az utóbbi, hiszen például még véletlenül sem mondaná, hogy "Szent Imi herceg", "Szent Böske", "II. Rákóczi Feri", "Széchenyi Pista" vagy "Illyés Gyuszi" - bár, ha Gyula helyett valaki Gyuszit mond, az egyúttal értékítélet is.
-szá-