Szent Callixtus katakombájában

Nem szükséges nagy és fáradságos utánjárás ahhoz, hogy a könyvpiacon megvásároljuk a turisták számára készült "Föld alatti Rómát". Mert az Örök Város a látogatónak nemcsak a felszínen, hanem az alatt is tartogat meglepetéseket. Aki pedig nem juthat el Olaszország fővárosába, annak sem kell "megalkudnia": felkeresheti a budapesti Raktár utca sírkápolnáját, illetve Pécs korakeresztény temetőjét, freskóit.

Róma közel hatvan föld alatti temetője közül a legismertebb a Via Appia Antica mellett elterülő Szent Callixtus-katakomba. Méretei lenyűgözők: 15 hektárnyi területen, négy szinten és húsz kilométernyi hosszúságú folyosóhálózatban közel félmillió keresztényt temettek el benne egészen 350-ig. Ám hírnevét nem egyedül méreteinek, hanem inkább a második szint panteonjainak köszönheti. Itt láthatjuk a harmadik század pápáinak és Szent Cecilíának sírboltját: mindkettő mai formáját a negyedik századi Damasus pápa alatt nyerte el. Kicsit előbb, de mindenképpen a 313-as "milánói ediktum" után (ami megengedte a keresztényeknek a szabad vallásgyakorlást) készült el a felszín két háromkaréjos temetőkápolnája. Az egyikben találhatjuk a római keresztény régészet megalapítójának, az 1894-ben elhunyt Giovanni Battista de Rossinak sírját. Ő volt az első, aki tudományos formában adta ki a római katakombák festményeinek "katalógusát", egyúttal felhívta a figyelmet az elődjei által elkövetett tévedésekre, hibákra.

Az évszázadok népvándorlásai során, és minthogy a temetők a város falain kívül terültek el, a szent helyekhez való zarándoklat egyre veszélyesebbé vált. Ezért a pápák úgy határoztak, hogy a szent mártírok maradványait áthelyezik Róma "biztonságosabb" templomaiba: a Santa Prassedébe, illetve a Santa Cecilia in Trasteverébe. Ezáltal a vallásos látogatók számára a katakombák elvesztették legvonzóbb érdekességüket. S minthogy a tizedik századtól kezdve a temetők látogatók nélkül maradtak, lassan a feledés homályába vesztek. Egészen a XIX. század közepéig, de Rossi kutatásainak kezdetéig. A turistákat kezdetben a trappisták fogadták, majd 1929-től kezdve Don Bosco szalézi rendje kapta a pápától azt a feladatot, hogy ezt a szent helyet fenntartsa és gondozza. VI. Pál pápa ezt a szándékot az itt dolgozó idegenvezetőkhöz címzett levelében erősítette meg.

A második szint az évszázadok alatt szinte didaktikus kiállítási anyagot halmozott fel: megannyi Krisztusra, a megváltásra és a túlvilágba vetett hitre utaló, márványlapba karcolt és freskókon feltüntetett szimbólumot. Ugyancsak itt találjuk azt az öt "szentségekről elnevezett sírboltot", amelyeknek festészeti témája közös: a keresztelés és az eucharisztia ábrázolása. A tizenkét apostol helyett hét személy üli körül az asztalt, így a jelenet nem Krisztus utolsó vacsorájára, hanem az egész emberiség megváltására utal. A festményeket a korban divatos ornamentika kíséri, néha bibliai jelenetekkel együtt. Ez utóbbiak mindig az Ószövetség és az Újszövetség párhuzamaira hívják fel figyelmünket. Ez nem véletlen: a kor az apologéták, a hitvédők korszaka, akiknek fegyvere a két "könyv" egymásnak való megfeleltetése volt.

És miért éppen a harmadik században élt Callixtus pápáról nevezték el a temetőt? Callixtus még diakónusként kapta azt a feladatot, hogy ezen az egyház tulajdonába került földterületen a sírokat gondozza. Callixtus "kegyes" pápa volt: szeretettel és megbocsátással fordult a "hitehagyottak", a gyengék felé, és az összes kereszténynek végső nyughelyet kívánt biztosítani.

Dragon Zoltán

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu