Tűnődés a hétről

Mennyi az annyi?

Megpróbálom időrendbe szedni a közléseket. Nem tényeket, manapság ugyanis a tényeket sűrű köd takarja. Bár azért sejteni lehet, mi történik a köd leple alatt.

Változnak a nyugdíjszámítás szabályai címmel jelent meg cikk egyik napilapunkban. Az új számítás összegzését idézem: "Nyolc százalékkal alacsonyabb ellátásra számíthatnak a jövőre nyugdíjba vonulók, egy teljes 13. havi fizetésnek megfelelő összeggel kapnak kevesebbet, mint azok, akik még az idén nyugdíjba mehetnek. A változás a nyugdíjkiszámítási módszer változásának eredménye, 2008 január elsejétől ugyanis kizárólag a nettó bért veszik alapul, ami csökkenti a várható értéket, ellenkezőleg hat viszont, hogy a nyugdíjazást megelőző év szintjére emelik a korábbi években kapott fizetést."

A szövegben olvasható az "ellenkezőleg", ám tüstént az az érzésünk támadhat, hogy a jövőre nyugdíjba vonulók kisebb összeget kapnak majd. Alighanem joggal emelte föl szavát a nyugdíjasok érdekében a Fidesz szóvivője, különben nem a legszerencsésebb módon.

Másnap ugyanebben a napilapban a szakértő a következőket mondta: "Az elvek nem, de a végrehajtás változik. Keményen hangzik: nyolc százalékkal alacsonyabb ellátásra számíthatnak a jövőre nyugdíjba vonulók, mint az ideiek. Az ok nem más, mint a valorizáció új elve. Kevesen tudják erről, hogy nem más, mint a pénz értékállóságának változása miatt inflálódott élet- és nyugdíjbiztosítási összegek utólagos felértékelése. Vagyis a nyugdíjba vonulók érdekében áll."

Magyarán: az elfuserált gazdaság miatt inflálódó (értékcsökkent) összegeket a nyugdíjba vonulók "érdekében" próbálják különféle pénzügyi mutatványokkal egyensúlyban tartani. Mi az a nyolc százalékos csökkenés...

Csakhogy ugyanezen a napon egy másik napilapban is foglalkoztak a nyugdíjak kiszámításának új módszerével és annak kilátásaival. Az átalakítást magát azzal indokolták, hogy egyrészt minél tovább maradjanak munkában az emberek, másrészt, hogy kisebb terhei legyenek a nyugdíjkasszának.

Nem tudom, e finom megfogalmazás alkalmas-e arra, hogy teljes valóságában mutassa meg az intézkedés embertelenségét. Kifulladásig dolgoztatni, nyuvasztani az öregeket, hogy a nyugdíjkasszában több pénz maradjon! Szép és szociálisan érzékeny elképzelés. Különösen épp akkor, amikor az egészségügyi miniszter kabinetfőnökéről azt hallani, a patikaliberalizáció idején gyógyszertárakat létesített - saját hasznára. Nem vétek, ó nem! Etikailag talán kifogásolható. Szegény etika, hogy mit ki nem bír...

De vissza az idézett cikkhez. Befejezése ismét töprengésre késztet: "Előfordulhat persze, de nem lehet jellemző, hogy az új szabályok valakinek a jövő évi nyugdíjazást teszik kedvezőbbé, mint ahogy az is megtörténhet, hogy mások az átlagos nyolc százaléknál is nagyobb veszteséggel távozhatnak a jövő évtől a munka világából."

Hadd kockáztassak meg egy kérdést: hányan lesznek, akik jobban járnak, és hányan, akik rosszabbul? Persze tudom, hogyne tudnám, hogy mindez a jövőre nyugdíjba vonulók érdekét szolgálja, tehát tömegek járnak jobban. Vagy mégsem?

Volna még egy hatékonyabb eljárás. A ragyogó tehetségű, korán elhallgatott Sánta Ferenc egyik elbeszélésére utalnék: Sokan voltunk a címe. A nyomorúságos sorban tengődő családban sok az éhes száj. Hogy kevesebb legyen az éhező, azt a megoldást választják, hogy hagyják a nagyapát fölmenni a Büdös barlangba. Onnan élő ember sosem jött vissza. Másnap apa és fia is nekivágott a köves partnak a Büdös felé. A barlang szájában megtalálták az öreg minden holmiját "szép sorjában rakva". Lejjebb még egy holmi feketéllett: másik öregé. Az ő gönceiért senki sem jött: "lyuk lyuk hátán, egy garast sem adna érte senki".

Lassanként ilyen ruhába kényszerülnek a nyugdíjasok. "Lyuk lyuk hátán", ahogy az egész szociális ellátó rendszer.

Rónay László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu