Szent az élet

Az egyház az élet elleni támadásokról

Az Evangelium vitae alapján (I. rész)

Bár az Evangelium vitaeről sokat beszélnek, sokat idézik a legfőbb világiaknak szóló gondolatait, összességében kevesen ismerik. Ezért most ezeket a gondolatokat összegezzük.

1995. március 25-én gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén (Jézus fogantatásának napja) hozta nyilvánosságra a pápa enciklikáját "Az emberi élet sérthetetlenségéről", mely kezdő szavai után az Evangelium vitae címet viseli. Az enciklika hatalmas erkölcsi súlyán túl mindennapi gyakorlati jelentőségét az is mutatja, hogy a pápa 1995. október 2-4. között Rómában hívta világtalálkozóra az életvédő mozgalmak vezetőit - köztük a magyar életvédő mozgalmakat is -, hogy öszszegezzék az enciklikából fakadó gyakorlati feladatokat.

Az élet evangéliumátalapvető erkölcsi és hatalmas politikai súlyú enciklikának tarthatjuk. Jelentősége a több mint százéves Rerum novarum enciklikához mérhető. Maga a pápa is utal a rokonságra a bevezetőben; száz évvel ezelőtt a munkásosztályt nyomták el ugyanígy, mint most egy másik embercsoport élethez való jogát; az egyház mindkét esetben kötelességének érzi az elnyomottak melletti kiállást.

Míg a Rerum novarum enciklikából keletkezett az egyház válasza a kapitalizmus égető szociális igazságtalanságaira, s ezzel valós, keresztény alternatíva született a diktatórikus fasiszta és kommunista megoldásokkal szemben, addig az Evangelium vitae korunkat "a halál civilizációjának" nevezi, s vele szemben meghirdeti "az élet és szeretet civilizációját".

Ez a hatalmas, mindenkinek, nem hívőknek is szóló politikai üzenete az enciklikának; alapvetően az abortusz és az eutanázia problémakörét elemzi, viszont eközben elutasítja a századunkban uralkodó materialista világrendszereket, s egy új világrendet hirdet meg. Az "élet új kultúrája" mindannyiunktól azt a bátorságot kívánja, hogy egy új életstílust öltsünk magunkra, mely abban mutatkozik meg, hogy a konkrét döntések alapja - személyes, családi, társadalmi és nemzetközi szinten egyaránt - az értékek helyes rendje; "a lét elsőbbsége a birtoklással, a személy elsőbbsége a dolgokkal szemben".

Korunkban az emberi élet elleni támadások egy egész új fajtája alakult ki; a születni és meghalni készülő élet elleni támadások. A támadás egyik alapja, hogy a köztudatból ki akarják irtani a cselekmény "bűncselekmény" jellegét és "jogot" akarnak formálni rá. Alapjaiban egy életellenes összeesküvésnek vagyunk tanúi, ahol az erősek viselnek hadat a gyengék ellen.

Ennek az életellenes összeesküvésnek több megnyilvánulási területe van. Az abortusz esetében úgy tűnik, hogy az egész tudományos kutatás arra irányul, hogyan lehet minél egyszerűbben és hatékonyabban elpusztítani az emberi életet - ugyanakkor a pusztítás folyamatát ki akarják vonni minden társadalmi ellenőrzés és felelősség alól.

Szoros a kapcsolat az abortusz és a fogamzásgátlás között; mindkettőben az élet - mely a nemi találkozásból fakadhat - ellenséggé válik, melyet mindenképpen el kell kerülni - ha nem fogamzásgátlással, akkor abortusszal; ennek a szemléletnek a következménye egy gyönyörhajhászó, a nemiséget felelőtlenül kezelő lelkület.

A mesterséges megtermékenyítés látszólag az élet szolgálatában áll; valójában a megtermékenyült, "szám fölötti embriókat" elpusztítják vagy orvosi kísérletekre használják fel.

A magzati vizsgálatok nem kifogásolhatók, ha a magzat javára készítenek elő beavatkozást - azonban sok esetben fajnemesítő abortuszra használják fel.

Mindezek nyomán korunkban már néhol a csecsemőgyilkosságot is törvényesíteni akarják, mellyel az emberiség a legmélyebb barbárság korához térne vissza.

Nem kisebb veszély leselkedik a gyógyíthatatlan betegekre, haldoklókra, nyomorékokra, súlyosan fogyatékos újszülöttekre az eutanázia legalizációjánál. Itt a jó szándékon túl a beavatkozást a megterhelő és haszontalan kiadások elkerülésével akarják igazolni, sőt nem kizárt az sem, hogy szervátültetéshez van szükség a donor szerveire.

Összességében, itt nem egyedi esetről, hanem tudományos módszerekkel és rendszeresen programozott fenyegetésekről van szó, amelyek frontális fenyegetést jelentenek az emberi jogok egész kultúrájára nézve.

Hol vannak ennek a világban uralkodó szemléletnek a hatalmas ellentmondásai? Torzítják és eltúlozzák a szubjektivitás forgalmát, s csak azt tekintik emberi "jogalanynak", aki mentes minden másoktól való függéstől. Az emberi személyt azonosítani akarják a kommunikációs képességgel - mindezek nyomán aki gyenge, születni vagy halni készülő, másokra szorul, ki van zárva az emberi jogokból. Mindennek gyökere az a szabadságfelfogás, amely abszolút úrrá teszi az egyedi embert, és ezzel kizárja a szolidaritást. Ez a szabadságfelfogás elzárkózik az objektív igazságtól - pusztító és romboló. E felfogás mellett teljesen eltorzul az emberi társas együttélés, mert elkerülhetetlenül ellenségnek tekinti a másik embert, aki ellen védekezni kell. Mindezek nyomán a társadalmi életben megszűnnek az abszolút igazságok, minden csupán megegyezés kérdése, és minden eladó.

Ezekben a kiinduló alapokban van "az élet kultúrája" és "a halál kultúrája" közötti legmélyebb különbség.

Az egész folyamatnak a gyökere azonban az, hogy a mai ember Isten és ember iránti érzéke megfogyatkozott, s az ember bezárkózik fizikai valóságába, "dologgá" egyszerűsödik. Ez egy gyakorlati materializmust jelent, melyben az individualizmus, az utilitarizmus és hedonizmus uralkodik, s a lét értékét megelőzik a birtoklás dolgai.

Jobbágyi Gábor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu