Szentírás-magyarázat

Nagyra becsülte az erőnket

"Aki tornyot akar építeni, nem ül-e le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket..." (Lk 14,28).

Bizonyára mindannyian láttunk már kisgyereket, amint tornyot épít. Milyen áhítattal, megbabonázva rakja a kockákat egymásra, építi a tornyot egyre magasabbra. Ám a felnőtt embert is elkapja néha a toronyépítés láza. Elég csak az ókori Bábel tornyára gondolni, amelyről azt tartották, hogy a teteje az égig ér. De gondolhatunk az Eiffel-toronyra, vagy New York felhőkarcolóira is. Az ember ősi vágya, hogy valami hatalmasat alkosson. Az ember mintha le akarná győzni az anyag lehúzó erejét, szárnyalni akar. A toronyépítés jelképezi és kifejezi az emberlét emberfeletti feladatát.

Jézus a vasárnapi evangéliumban arra figyelmeztet, hogy számítsuk ki, futja-e a pénzünkből a költségekre, be tudjuk-e fejezni a tornyot. Hány fiatal indul neki nagy reményekkel, bizakodással az életnek! És azután sokszor mennyi csalódás, pofon éri őket, hány fájdalmas sebet kapunk! Hány házasság indul gyönyörű szépen, reményt keltően! S azután valahogy a két ember menthetetlenül távolodni kezd. Próbálják visszavarázsolni a kezdeti harmóniát, kedvességet, de képtelenek rá. Hány pap és szerzetes indul neki az útnak nagy lelkesedéssel és elszántsággal! Aztán a kezdeti tűz valahogy csökkenni kezd, ellobban.

"Aki toronyépítésbe kezd, számítsa ki a költségeket, futja-e a pénzéből, hogy be is tudja fejezni... Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét, és úgy kövessen" (Lk 14,27-28.33).

Jézus figyelmeztet arra, hogy a boldogság, az emberség ára nem olcsó. Nem adhatunk kevesebbet, mint önmagunkat egészen. Az ember szeretetre született, és csak a nagylelkű, önmagáról megfeledkező szeretetben találhat önmagára s a boldogságra.

Krisztus korában ha valakinek a vállára tették a keresztet, az a biztos és rettenetes halált jelentette. Azt az embert nemsokára szörnyű kínok közt feszítették a keresztre, hogy aztán ott meghaljon. Jézus azt mondja, hogy aki őt követni akarja, az olyasmit tesz, mintha a vállára venné a keresztet. A biztos halálba indul, az önfeláldozás, önelvesztés útját vállalja.

Vajon Jézus azért figyelmeztet a toronyépítés, az út nehézségére, hogy bele se fogjunk, el se kezdjük?

Egyáltalán nem. Tulajdonképpen azt sem kérdezték meg az embertől, hogy bele akar-e fogni az emberség emberfeletti feladatába, az élete tornyának építésébe. A művet maga Jézus kezdte el, a feladatba ő állított bele. Talán néha értetlenül és lázadva kérdezzük őt, hogy nem becsülte-e túl az erőnket, amikor ekkora kereszteket rak az emberek vállára. Nem méretezte túl az emberség feladatát?

A mai evangélium ebben az értelemben biztatás is. Isten maga állított bele minket a toronyépítés nagy feladatába. Magas célt tűzött ki elénk, s ezzel tanúsítja, hogy sokra értékel minket, képesnek tart a nagylelkű odaadásra. Magas célt állított elénk, mert az ember csak önmaga odaadásával, csak nagylelkű és önfeledt szeretetben találhatja meg az igazi beteljesedést.

A mai evangélium arra is tanít, hogy a gyermekek és fiatalok elé nagy és igényes célokat kell állítani. Nem önzésre, kényelemre és fogyasztásra kellene őket szoktatni, hanem az önmagunkat felülmúló odaadásra. Csak egy igazi cél, amit nem mi alkottunk, ami nálunknál nagyobb, csak egy igazi érték adhat szép lendületet egy fiatal életnek, csak az tud felemelni.

Székely János

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu