|
![]() |
||||||||||||||||||||||||||||||||||
![]() |
|
![]() |
![]() |
Homíliavázlat Ki érti ezt? Jézus szavainak, az isteni szónak a megértése ajándék, Isten ajándéka, Isten áldása. Ezért az áldásért meg kell küzdeni. Jákob, a kiválasztott patriarcha egy egész éjszakán vívta a harcát Isten angyalával ezért az áldásért. Amikor belerokkant a harcba, amikor legyőzetett, akkor virradt meg, akkor nyerte el az áldást, látóvá lett. Aki elnyeri az áldást, az mind megharcolja Jákob harcát. "Romba döntöttél, hogy te épülj föl bennem. A szégyen és a kudarc az enyém, de már szüntelen látlak téged. Istenem, legyőztél, hogy magadhoz magasztalj." - jegyzi be naplójába a szent életű Bálint Sándor. Ez a megértés útja. Ez vezet el a mai evangélium titkához is. Az a Jézus mondja azt, hogy "aki nem gyűlöli apját, anyját... nem lehet az én tanítványom"(Lk 14,26), aki a tanítványait arra buzdította, hogy szeressék azokat, akik gyűlölik őket (Lk 6,27). Hogy van ez? Szeressétek gyűlölőiteket, gyűlöljétek szeretteiteket? Hogy kell ezt érteni, hogy kell ezt jól érteni? Hogyan értette ezt Mária vagy Péter, akiknek szembesülniük kellett Jézus szavainak valóságával, Jézus "gyűlöletével"? Mária az első tragikus családi húsvét ünnepi zarándoklaton, a jeruzsálemi templomban kapja a "tőrdöfést", anyai, óvó, féltő szeretetének az elutasítását: "Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy nekem az én Atyám dolgaiban kell lennem?" (Lk 2,49). Nem tudták, és fájdalmasan nem is értették Jézus visszautasítását. Mária keresztútja, Jézus megértésének a keresztútja ekkor kezdődött. Meg kellett tanulnia, hogy miközben Jézus nem tűri, nem tűrheti, hogy bárki is féltse, óvja az Atya akaratától, aközben nagyon is rászorul, vágyakozik arra, hogy segítsék, bátorítsák, gyámolítsák az Atya akarata teljesítésében. Erre kérte tanítványait a Getszemáni-kertben, mindhiába (Mt 26,38). A kereszt alatt Mária már így, ezzel a megértő, együtt szenvedő, bátorító szeretettel szereti Jézust, és így szereti a Jézustól kapott tanítványokat (Jn 19,26-27), minket is. Anyai szeretete nem megóv az áldozattól, hanem erőt ad az áldozathoz. Péter is megtapasztalja, hogy Jézus milyen éles, lesöprő indulattal, kíméletlenül utasítja vissza óvó, szenvedéstől visszatartani akaró szeretetét: "Távozz tőlem, sátán, botránkoztatsz engem, mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint" (Mt 16,23). Péter akkor kezdi érteni Jézus "gyűlöletét", amikor a harmadszori szégyenletes tagadás után találkozik az ő tekintetével, a mindenek feletti, a mindent vállaló szeretettel. Megérti Jézust: keserves sírásra fakad (Lk 22,61-62). E megértés birtokában már képes válaszolni Jézus szeretetkérdésére (Jn 21,15-17), nemcsak szóval, hanem életével is. Zatykó László
|
![]() |
![]() |
||||||||||||||||||||||||||||
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|