|
![]() |
||||||||||||||||||||||||||||||||||
![]() |
|
![]() |
![]() |
Vannak még tartalékaink Különleges tanévet kezdünk az idén. Sok nehézség és probléma között élünk, és mégis van okunk számtalan apróbb és nagyobb helyzetben az örömre. Egyes egyházi oktatási intézményeink megújulása is az öröm jele, annak a jele, hogy az isteni gondviselés nem hagy minket magunkra. De felszólítást is jelent mindez. Felszólítást arra, hogy működjünk együtt a gondviseléssel, hiszen vannak még erőforrásaink. Hiába idősebb az ország népessége, mint néhány évtizeddel ezelőtt, még azt is mondanám, hogy hiába csökkent - sajnos - a magyarság összlétszáma is, hiába küszködünk gyakran gazdasági gondokkal, de vannak még tartalékaink. Milyen tartalékok? Tartalékok a szívünkben, tartalékok az önzetlenségünkben, tartalékok az összetartásunkban, abban az összetartásban, ami összeköti katolikust a katolikussal, magyart a magyarral, embert az emberrel. Egyházi intézményeink megújulása az utóbbi években ennek az összetartásnak a tanúbizonysága. Tehát nem vagyunk egyedül. De nemcsak az anyagi források tekintetében, hanem a gondolatok, az elképzelések, a tervek tekintetében sem vagyunk egyedül. A saját önzetlenségünk szempontja és erőforrása is nagyon fontos. Tehát fontos az, hogy hogyan állunk hozzá egy munkához, akár munkatársként, akár tanulóként vagy oktatóként, hogyan közelítünk emberileg a feladatainkhoz, mert ebben nagy tartalékok vannak. És fontos dolog az is, hogy legyen bennünk olyan áldozatkészség, amely az időnket, az energiánkat, sőt a kis magán anyagi erőforrásainkat sem kíméli, hanem egy szép, közös cél érdekében ezt is hajlandó feláldozni, ezt is hajlandó megmozgatni és rendelkezésre bocsátani. A katolikus oktatási intézmények sajátos hivatása az, hogy a hit és az emberi tudás, sőt a tudomány párbeszédének helyei legyenek, hivatásuk az, hogy bemutassák: a hitünk által megvilágosított emberi értelem tágabb képet tud adni a valóság egészéről. Lehetővé teszi, hogy az egész világról teljesebb képet láthassunk, és az egészre való rálátás felkeltse bennünk a felelősség érzését. (...) Katolikus iskoláink nevükben is vállalják, hogy hitünk szellemében végzik feladatukat. Megtévesztenénk a szülőket, ha gyermekeik ezekben az iskolákban nem ilyen felfogást, nem ilyen neveltetést találnának. Kegyelem az, hogy megkeresztelt, megbérmált, szentségekhez járuló emberek lehetőséget kapnak a történelemtől vallásos iskolák működtetésére. Éljünk hát ezzel a kegyelemmel, kamatoztassuk ezt a történelmi és természetfeletti talentumot egyházunk és népünk javára. (Részlet Erdő Péter bíboros tanévnyitó beszédéből)
|
![]() |
![]() |
||||||||||||||||||||||||||||
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|