Czigány György

Tíz mondat az anyanyelvről

Tíz éve halt meg az édesanyám. Fájdalmas, hogy aligha tudom megfogalmazni, milyen élmények kötnek hozzá... Hasonló bajban vagyok az anyanyelvvel is. Szeretem, mint anyát és gyermeket: ez a nyelv én vagyok. Anyanyelvi tudatom a számomra adatott lelki-testi otthonhoz, hazához való természetes hűségből él, szellemi létem csak magyarul mondható tartalmait tárja fel, őrzi meg. Költő számára saját hangszer is a nyelv: kifejezés, teremtés, megmaradás reménye. Kiáltásnak, vagy hallgatásnak egyaránt csak ez a nyelv adhatja meg hitelét: zeneként, hiszen (Kodály szavával) a zene beszél, a nyelv pedig zenél, s nemcsak a felszíni jó hangzás (hangtani, szinte hangszerelési) szépségek éltetése révén, hanem mély szerkezeti erők, tartalmak sugározójaként. "Olyan ez, mint a virág illata, a bor zamata, a zománc, az opál tüze. Megismerni róla a nyelvet már messziről, mikor a szót még nem is értjük. Minden nyelvnek megvan a maga hangszíne, tempója, ritmusa, dallama, egyszóval zenéje."

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu