|
|
Nyaralók és távolságok Bódítóan süt a nap. Annyira, hogy a fény szerelmesei is visszahúzódnak a déli órákban a negyven fok fölötti perzselő melegben. Aki teheti, vízközelbe igyekszik. Nyáridő, strandidő. Ilyenkor már az egyébként hűvöset tartó templomfalak is átmelegednek.
Szabó János atya tizenöt éve szolgál Balatonalmádiban. "Eleinte szokatlan helyzetet jelentett, hogy nem állandó közösséggel találkozom, hanem különleges ritmusa van a plébánia életének, hasonlóan Almádi városához."
A tavasz érkeztével egyre több hétvégi lakos tűnik föl a templomban. A nyári szezonban tovább bővül a kör azokkal, akik egy-egy hétvégére vagy néhány napra érkeznek a fürdőhelyre. Mivel vallásos emberek, nem mulasztják el a szentmisét. Ősszel aztán elnéptelenedik a település, a templomban is megritkulnak a hívők, maradnak azok, akik a fagyokig lejárnak, amíg el nem zárják a vizet a nyaralóban. Nagyjából négy hónapja van az évnek, folytatja Szabó János, amikor kizárólag az "őslakos" plébániai közösséggel találkozik.
"Ez a helyzet sajátos ritmust ad. Kezdetben nehezen szoktam meg. Hiányzott ugyanis az állandóság. Később azonban jó értelmű feszültséget keltett, mint az itt élő emberekben is, akik nyaraltatnak, s várják, hogy jöjjenek a vendégek. A tél elmúltával én is keresem már az ismerős arcokat, hiszen sokakkal közeli kapcsolat, barátság alakult ki. A hívő ember pihenés, nyaralás idején sem mulasztja el a szentmisét, s örülnek, ha más programok is várják a plébánián."
Balatonalmádiban június 30-án emlékeztek meg - Szent Imre-templom lévén - az első magyar szent család fiának ezeréves születésnapjáról. Az előző szombatokon ráhangoló előadásokkal, irodalmi esttel készítették elő az ünnepet. "A néhány száz résztvevővel körmenetben vonultunk a Balaton-parti Szent Erzsébet-ligetbe. Jelképesen a Balatonról hoztuk az ebédet, halat és kenyeret. Körünkben volt Barsi Balázs ferences szerzetes, aki az életszentségről szóló legutóbbi könyvének mondandóját foglalta össze. Meghívtuk az egyházmegye tizennyolc hasonló nevű templomát, ahol a Szent Imre-templomok kórusai adtak hangversenyt, Nagykanizsáról, Kaposvárról, Győrből, de Bécsből is érkeztek énekesek."
Közben már augusztus huszadikára készülnek. Korábban Balatonalmádiba került a Szent Jobb-kápolna a budai Várból, benne Szent István és Szent Imre ereklyéivel, "s most nagy ajándékot kapunk: a passaui püspöktől Boldog Gizella-ereklyét". Ezért ötven zarándok indult július végén Passauba, s majd augusztus 20-án helyezik el az ereklyét a másik kettő mellé a Szent Jobb-kápolnában. "Sokan itt végzik el szentgyónásukat. Ismeretlen helyen ugyanis könnyebb. Jó néhány esküvőre is készülünk, akik érzelmileg Almádihoz kötődnek, szívesen esküsznek itt örök hűséget egymásnak. Keresztelésre, ugyancsak érzelmi kötődés miatt a templomhoz vagy a városhoz, szinte minden vasárnap sor kerül." Balatonalmádiban kihangosítják a szentmisét, hogy akik nem férnek be a templomba, azok is követhessék a liturgiát, a plébániához tartozó Káptalanfüreden pedig szabadtéren mutatják be a szentmisét. Télen legfeljebb harmincan, "csúcsidőben" kétszázötvenen is imádkoznak egy-egy alkalommal. Kerekes Zoltán atya három hónapja szolgál káplánként Almádiban. A nyaraló, pihenő ember lelki attitűdjét, anélkül, hogy általánosítana, a következőképpen látja: "Ilyenkor a hit mintha a pihenés részévé válna. Vasárnap esténként barnára sülve, jól kifáradva a fürdőnap után végigülik a szentmisét, de vannak, akik esetében az »elengedem magam, kikapcsolódom« közérzet nagyon különbözik attól a lelkiállapottól, ami az elkötelezett ember habitusa." Ugyanakkor a katolikus kereszténynek, aki családos emberként éli a hétköznapjait, természetesen szüksége van a kikapcsolódásra - folytatja Kerekes atya. "Az ember több, mint amit nyaralás közben önmagából idehoz a templomba." A zalai dombok között, félórányi autójárásra a Balatontól fekszik Zalabér. Kiss János atya tavaly nyáron tért haza ide hosszú ausztráliai pasztorális szolgálat után. Neki másféle kérdésekkel kell szembenéznie a korábban tizenöt évig pap nélküli plébánián. A fiatal családok elvándorolnak, a régebben hagyományos mezőgazdasági kultúrát - zöldség- és gyümölcstermesztés, állattartás - a mai nemzedékek nem folytatják. "Szomorú látni esténként, ha végigmegyek a falun: nem azért nem ég a villany, mert nincsenek otthon, hanem mert kihaltak." Közben húsz, elsősorban bajor és svájci család vásárolt magának házat a településen, de - mint Kiss János mondja - ez a folyamat megállni látszik. Az anyakönyvek tanúsága szerint folyamatosan több a temetés, mint a keresztelés. Idén egyetlen házasságot kötnek a faluban. Tanév közben keddenként órarendbe illesztve folyik a hitoktatás, mintegy nyolcvan gyerek részvételével, s ez majdnem az iskola teljes létszáma. Ilyenkor, nyáron "a gyerekek szanaszét vannak, nagyszülőknél, különböző táborokban". A plébánia újjáélesztését tekinti János atya legfontosabb feladatának. Pályázati pénzből reméli felújítani a falu melletti hegyi kápolnát az 1700-as évek végéről. A falun halad keresztül a zalai borút, ez is vonzza a látogatókat, fürdőzésre a közeli Zalaszentgrót, s a nemrégiben elkészült Kehidakustyán fürdőjét keresik fel sokan. A Szent Antal-napi búcsún, a június tizenharmadika utáni vasárnapon legalább ezren vettek részt a hegyi kápolnánál bemutatott liturgián. Körültekintve a magaslatról, gyönyörű rálátás nyílik a Somlóra és Sümeg várára: "mintha beszélgetnének egymással a hegyek". A templom szomszédságában áll az öreg iskola, amelyből szép plébániaépület alakítható ki. "Amikor a diákok, fiatalok hétvégén hazatérnek a környező városokból, péntek esténként itt lehetne összehozni őket." Biztató, hogy a vasárnapi szentmisén a polgármester, az iskolaigazgató s a tanárok közül is többen részt vesznek. "Ausztráliában a távolsággal kellett megbirkóznom, hogy elérjem a magyar hívőket. Idehaza azon lehetőségek felkutatása vár rám, amelyek segítségével legyőzhető a fiatalsághoz vezető - lelki értelemben - távolság." Elmer István fotó: Vásárhelyi D.
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||