PÁRBESZÉD

Etikatanítás van, nem is akármilyen - de még sokkal inkább lehetne

Lehet-e erkölcsöt tanítani? címmel párbeszédre felhívó írást közöltünk július 22-ei számunkban. Szerzője Balog Zoltán, a Fidesz parlamenti képviselője, az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil és vallási bizottságának elnöke. A felhívás nem maradt pusztába kiáltó szó...

Balog Zoltán, régi kedves felebarátom (akivel több alkalommal is egy csónakban eveztünk) azt válaszolja saját, vitaindító kérdésére, hogy "talán nem lehet, de kell".

Számomra mérvadó keresztény gondolkodók határozottan állítják, hogy lehetséges erkölcsöt - nemcsak képviselni, példaként kínálni, hanem - tanítani is.

Jelenits István azzal érvelt, hogy embernek lenni feladat, és ennek van egyetemes mércéje, ami tanítható. Úgy vélte, hogy az erkölcs nem vallási (hanem például állami iskolai) megalapozása kétségkívül nehezebb, de azért lehetséges. Orosz László görög katolikus teológus szerint az egyetemes etika arról szól, hogy mit kell tenni aközösség boldogulása érdekében, kiindulópontja a személyes emberi méltóság, és ez igenis tanítható. A tények is azt mutatják, hogy lehetséges, hiszen ember- és társadalomismeret, emberismeret, emberismeret és etika, társadalomismeret és etika vagy éppen etika néven a közoktatás hetedik és tizenegyedik évfolyamán tanrendi tárgyként szerepel. Vagyis nemcsak lehetséges az etikatanítás, hanem létezik is.

Nem is akármilyen, mondom én, akinek olyan szerencsém volt, hogy részt vehettem ennek a maga nemében egyedülálló magyar találmánynak a kidolgozásában. Ennek a tantárgynak, mely a nemzeti alaptantervben emberismeret néven szerepel, az a lényege, hogy az emberismeret és az etika, valamint a leíró és a normatív embertudományok (vagyis a lélektan, a szociológia, a kulturális antropológia, a filozófiai antropológia, az etika, a vallástudomány) olyan ötvözete, amely megóvja a tanárt és diákot úgy a moralizálás, mint a lelkizés (pszichologizálás) vagy a szociológiai "rövidre zárás" veszélyeitől. Külön érdekessége ennek a hazai újításnak, hogy létrehozásában - a véletlen és/vagy a Lélek fuvallata így hozta - nagyobb részt keresztény pedagógusok vettek részt, és olyan keresztény személyiségek álltak ki mellette, mint például Beran Ferenc, Endreffy Zoltán és Szűcs Ferenc, akikkel együtt dolgoztam a Pokorni Zoltán által létrehívott etikaoktatási szakbizottságban. A szakbizottság vallásos és klerikus tagjai is egyértelműen a Nemzeti Alaptervben (NAT) megjelenő emberismeret (vagyis az emberismeretbe ágyazott etikát) támogatták a "kegyelem a természetre épít" gondolat jegyében. Megjegyzem, az etikaoktatásnak ennek az eredeti és nagyon hatékony lehetőségével annak idején az Új Ember is foglalkozott (Elmer István: Az iskolából kimaradt az ember - Beszélgetés Kamarás Istvánnal - 1995. április 23.), a Vigiliában pedig két alkalommal volt módomban a téma vallási, egyházi vonatkozásaira is kitérni (1997. 6. sz., 2003. 5. sz.). És hogy református vonatkozást is említsek: Kuslits Katalinnal tíz éven keresztül tanítottuk ezt az embertant a református egyház főiskoláján. És még egyet: az általam kidolgozott Etika, ember- és társadalomismeret tanár szakon kéttucatnyi baptista lelkészen és katolikus hitoktatón kívül tucatnyi református lelkész is tanul (méghozzá püspöki ajánlásra) emberismeretbe oltott etikát.

Végül a hozzászólásom címében szereplő, "de még sokkal inkább lehetne" kitételt magyaráznám néhány mondatban. A NAT bevezetése után az embertanba oltott etika sikertörténetnek indult, aztán az egymást követő, különböző irányultságú kormányok egymást múlták alul ennek a tantárgynak perifériára szorításában. Nemcsak tervek vannak, mint Balog Zoltán írja, hanem tantervek, tankönyvek, különböző oktatási segédletek arzenálja. "Még talán tanárok is akadnak", írja. Akadnak: az egyházi főiskolákon és egyetemeken is szép számmal szereztek diplomát. Tény az is, hogy sajnálatos módon elég sok iskolában elsorvadt ez a tárgy, főképpen azért, mert nem kapott elegendő támogatást (ha tetszik: "pozitív diszkriminációt") sem a kormányoktól, sem az egyházaktól.

Azt szeretném írásommal elérni, hogy az Új Ember olvasói képben legyenek, hogy szülőként, nagyszülőként, lelkészként, hitoktatóként, keresztény tanárként lobbizzanak az embertanba ágyazott etika minél nagyobb óraszámban, minél színvonalasabban történő oktatása mellett.

Kamarás István

a Pannon Egyetem Antropológia és Etika Tanszékének

habilitált docense

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu