Apró csodák vannak, vegyük észre azokat!

Tápió menti tábor

Vannak, történnek csodák. Az egyház azonban mindig hosszú, alapos vizsgálatot követően nyilatkozik hivatalosan az emberi ésszel megmagyarázhatatlan jelenségekről. Ugyanakkor az élet tele van apró csodákkal, melyek természetesen nem jutnak el a hivatalos vizsgálatokig, mégis szót kell ejteni róluk. Ha valaki nyáron elmegy Tápiószentmártonba, hogy megtekintse a Tápió menti Nagyboldogasszony közösség táborát, megismeri annak történetét, akkor valami ilyen apró csodával találkozhat. Amelyet okvetlen érdemes észrevenni.

Tápiószentmárton a váci egyházmegyéhez tartozik, Budapesttől alig hetven kilométerre található település. A tábor története húsz, a településé közel kétszáz éves múltra tekint vissza.

1734-ben jutott Blaskovich Sámuel a tápiószentmártoni birtokhoz. Fia, Blaskovich József1754-ben kapott engedélyt, hogy a birtok területén családi kápolnát emeltessen. Ez ma a település legrégebbi épülete. A bejárat mellett található egyik tábla őrzi az építtető, illetve az engedélyt megadó Migazzy Kristóf bécsi érsek és váci helyettes püspök nevét. Egy másik tábla pedig, hogy Nádasdy Ferenc váci püspök 1835. május 28-án a mennyekbe felvett Boldogságos Szűz Mária tiszteletére felszentelt kápolnában negyvennapos bűnbocsánatot engedélyezett. Aztán az is márványtáblán olvasható, hogy 1929-ben, a földrengéseket és a kommunista pusztítást követően Blaskovich Aladár felújíttatta a kápolnát, amely aztán a II. világháborút követően igen elhanyagolt állapotba került.

A birtok egy része, a kápolna környéke egy nyertes per során egy budapesti ügyvéd birtokába került, melyet annak fia, Forrai Tamás örökölt. Ő a nyolcvanas évek közepén közösségének tagjaival elhatározta, hogy rendbe hozza a tető nélküli épületet, a törött ablakokat, a tönkrement freskókat és a környezetét. 1987-ben sor kerülhetett a kápolna újraszentelésére. Az ünnepet Forrai Tamásék háromnapos ifjúsági tábor szervezésével kötötték össze. Később megkérték Szegedi László sülysápi plébánost, hogy az ott élő fiatalokkal vegyék birtokba a kápolnát, környékbeli szentélyként. Ez megtörtént. Havonta találkoztak a Tápió menti plébániák fiataljai, nyaranta pedig táborokat szerveztek. Húsz éve harmincas létszámú volt a tábor, ma már a három-négy tábor létszáma négy-ötszáz fő. Forrai Tamás időközben jezsuita szerzetes lett, s a kápolnát és a környező területet a Tápió menti Nagyboldogasszony közösségnek adományozta.

A környék fiataljai tehát húsz éve nyaranta részt vehetnek a kápolna körüli táborozáson. A közösség létrehozásában, fenntartásában Sülysáp plébánosának, Szegedi Lászlónak és világi munkatársainak jelentős a szerepe, bár ottjártamkor a plébános határozottan állította: csak eszközök voltak ők, mert a munkát a Szűzanya irányította és a Szentlélek vezette, hiszen saját erejükből minderre nem lettek volna képesek. Ma már három tábort szerveznek nyaranta, alkalmanként százötven kétszáz résztvevővel. A hajdani fiatalok mára már családot alapítottak, sokan közülük gyerekeikkel vesznek részt a táborozáson. Az idősebbek küldik az általános iskolás korú gyerekeiket, illetve vannak a gimnazisták - ennek a három korosztálynak szervezik ma a táborozásokat Tápiószentmártonban.

Az anyagi háttér biztosítására létrehozták az Egészséges és Erkölcsös Ifjúságért Alapítványt, mely a kápolna és területének tulajdonosa is lett. Gábriel Zoltán és Szabó László, akik szinte a kezdetektől részt vesznek a táborok szervezésében, most már Szegedi László plébániáján dolgoznak, világi munkatársakként. Mint mondják, munkájuk nem úgy oszlik meg, hogy a papé a lelkiség, övék a gyakorlat, hanem próbálják megélni mindennapjaikat a lelkiség szem előtt tartásával, a gyakorlati életben is.

Egyszerre kétszáz táborozó életét megszervezni nem kis feladat. A felnőtt fiatalok, akiket "kisebb testvéreknek" hívnak, vigyáznak a kisebbekre, segítik, irányítják őket, és igyekeznek nekik átadni mindazt, amit gyerekként hitben, erkölcsi tartásban, haza-, közösség- és családszeretetben itt, a Tápió-menti táborozásokon megtanultak. A konyhán dolgozó asszonyoktól kezdve mindenki önkéntesként segít a tábor munkájában. Az idei kistáborban például a tápiószecsői Mária Légió tagjai, sági, uri és sülysápi asszonyok dolgoztak a konyhán egy hétig, hogy a napi ötszöri étkezést biztosítsák a részt vevő gyerekeknek.

Mi ez, ha nem csoda? Ki dolgozik, áldozza fel idejét manapság minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül? Pedig a csodák köztünk élnek. Mint mondják, Isten néha görbe vonalakkal is egyenesen ír. Ennek egyik példája a nemrég felépült és idén megáldott közösségi ház a tábor területén. Tíz évvel ezelőtt csak sátrak voltak, meg egy egyszerű vizesblokk, s az ételek is a sátorponyvák alatt készültek. Pontosan nem tudni miért, néhányan megbetegedtek, ezt követően az ÁNTSZ előírta a konyha és egyéb helyiségek felállítását. Semmi pénze nem volt a működtető alapítványnak. Magyarországi és külföldi segítséggel, az emberek adójából felajánlott egy százalékos támogatással, sok-sok ingyenmunkával mégis felépülhetett egy ház - mely most már az egészségügyi szabályoknak is megfelel, s télen is használhatóvá tette a tábor területét. Lelkigyakorlatokat, különféle ifjúsági programokat tartanak azóta az épületben. A váci egyházmegye főpásztora, Szegedi László utódául Farkas Lászlót bízta meg az ifjúsági referensi feladattal, aki ezt a munkát főállásban végzi. Az eddig is nyitott, számtalan ifjúsági program szervezésével működő sülysápi plébánia az egész egyházmegye hat régióra osztott ifjúságát még jobban összefogja.

A Tápió menti Nagyboldogasszony közösség kovásza az életnek: papi, szerzetesnői hivatások születtek innen, boldog párok emlékeznek vissza itteni megismerkedésükre. Amikor ott jártam Tápiószentmártonban - a kistáborban -, beszélgettem a gyerekekkel. Akik már korábban is voltak itt, természetesnek vették, hogy újra eljöttek. Az "újak" kivétel nélkül állították, jövőre is eljönnek. A tábor vezetője, Antalicz Gábor mesélte, ő is kisdiákként járt először a táborban. Itt tapasztalta meg azt a lelkiséget, amelyet most olyan gyerekeknek is tovább tud adni, akik év közben esetleg kevesebbet foglalkoznak a hit dolgaival, de a tábori ismeretségeik révén közelebb kerülnek a vallásossághoz.

Mi ez, ha nem egy kisebbfajta csoda?

Szöveg és kép:

Bókay László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu