Alfonz püspök, a népdalszerző

Kétszázhúsz esztendeje nyugszik a Pagani melletti kolostor sírjában Alfonz püspök, vagyis Liguori Szent Alfonz, a barokk lelkiség egyik itáliai megújítója, a redemptoristák, a Megváltóról elnevezett missziós papok társulatának alapítója. Nagy kultúrájú egyéniség volt, s ennek megfelelően egyszerű, szerény, miként püspökként is. Figyelt mindenre, ami a spiritualitásban, a műveltségben előrevivő. "Alulról építkezett." Az Alfieri nemesi család tagja - mint pap - korán észrevette az Amalfi-öböl közelében a hegyi pásztorok, földművelők magányosságát, s az új idők felvilágosultjaival szemben a hagyományt képviselte. Az akkor cirádás beszédet egyszerű szavakra cserélte. Mint szerzetes járta a mezőket, szőlőket, felfigyelt a munkában serénykedők dalaira. Első dolga volt, hogy alapvető (olasz) nyelvtant írt kongregációja laikus tagjainak, a népdalait hallgatva pedig korrekciókat végzett, "megnemesíté" azok szövegeit. "Milyen értékes dallamok, s mily hitvány szövegek" - mondta. A nép lelkével szűrte meg saját verseit is, vagyis úgy írta, hogy azonnal népi közkinccsé váltak, és később senki sem mondta, hogy Liguori Alfonz a szerző, amint számos dallamra sem, melyeket ugyancsak ő szerzett. Tu scendi dalle stelle - Csillagokból jössz közénk - énekli ma is az abruzzói pásztor Alfonz "szerzését", amikor felballag karácsonykor a capitóliumi lépcsőkön a bazilikába, hogy köszöntse a Bambinót, a gyermek Jézust.

Az olasz irodalomtörténet számon tartja Alfonz püspököt. Mondhatnók, a nagy múltú keresztény himnuszköltészetnek is egyik művelője, miként alábbi verse igazolja, amely Szent Bernát gondolatait követi. Bernát Jézusról "ujjong": Jézus, édes emlékezet, te adsz szívünknek örömet.

A venetói Caorle búcsúsainak füzetében ez áll

Liguori Szent Alfonz Éneke Máriához

Ó szép reményem ajtaja

Áldott szerelmem, Mária

Életemnek te útja vagy

és békességem is te vagy

Mária, reményünk,

esedezz miértünk.

Mikor hívlak s rád gondolok

Mária, s hozzád fordulok,

mily örömet hordozok,

mely elragadja szívemet

Mária, reményünk,

esedezz miértünk.

Ha mégis gondok gyásza húz -

megzavarja a lelkemet,

oltalmazóm lesz a neved,

szólítván azt szüntelen

Mária, reményünk,

esedezz miértünk.

E világnak tengerén

te vagy a fénylő csillag,

hajóm elé te fényt adsz,

hogy egykor révbe érjen

Mária, reményünk,

esedezz miértünk.

Palástod védkörében

hőn szeretett Úrnőm

akarok élni, s ha eljön

a halál is így találjon

Mária, reményünk,

esedezz miértünk.

Megérint majd a végzet,

az életem lezárul

szeretve jó Anyámul

térjek hozzád az égbe

Mária, reményünk,

esedezz miértünk.

Szeretet láncolatja

mely szívem tiéddel osztja

legyek hát ennek foglya,

hűségesen tehozzád

Mária, reményünk,

esedezz miértünk.

Tiéd a szívem, Mária,

magamnak elveszítem,

fogadd el s add az Úrnak,

hogy magamról lemondjak.

Mária, reményünk,

esedezz miértünk.

A verset fordította és a jegyzetet írta:

Tóth Sándor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu