LITURGIA

A szeretet szentsége (V. rész)

Szentségimádás és a vasárnap

XVI. Benedek pápa A szeretet szentsége kezdetű, szinódus utáni buzdításának következő részében e két lényeges témával foglalkozik.

Személyes emlékkel kezdi a Szentatya. Ez a Szent Péter-bazilikában tartott szentségimádás, amelyen a püspöki szinódus tagjaival együtt vett részt. Úgy látja, hogy ez kifejezte a szentmise és a szentségimádás közötti belső kapcsolatot. Helyre kellett állítani egyesek téves felfogásával szemben az egyház ősi meggyőződését, amelyet már Szent Ágoston is megfogalmazott: senki ne egye ezt a kenyeret, mielőtt ne imádta volna.

A lelki elmélyülés sajátos gyakorlata a szentségimádás. Ennek kétféle lehetősége van: a közösségi és az egyéni formája. A nagyobb városokban legyen lehetőség valamelyik templomban a szentségimádásra, de sokat jelent olyan szerzetesi közösségek jelenléte, amelynek tagjai ennek szolgálatában élik életüket. Erre bátorítja a különböző egyesületeket (nálunk például ilyen az Oltáregylet), mert így még jobban gazdagodnak a kegyelem adományaival. Az áhítatok sokféleségében megnyilvánul az ember számos kifejezési lehetősége, amellyel az Úrhoz fordulhat.

Hol van a tabernákulumnak, az Eucharisztia őrzésének helye? Lehet a különálló szentségi kápolnában vagy a régi templomokban a főoltáron, de mindenképpen kerülendő, hogy a papi szék a tabernákulum előtt nyerjen elhelyezést. Új templomok esetében pedig az előírásokat különös gonddal be kell tartani.

A vasárnap megszentelésének problémáival már a következő részben foglalkozik a Szentatya. Azzal, hogy megünnepeljük a legszentebb misztériumot, ez új élet forrásává teszi bennünk a keresztény létet, amely által Istennek tetsző, kedves áldozata leszünk. Ez a keresztény kultusz pedig teljes egészében Isten dicsőségét szolgálja, amely az ember legszentebb feladata.

A vasárnap megszentelése nem egy parancs teljesítése. Ez egy élet, és a keresztény számára megvalósulása mindannak, amit a vasárnap nyújtani tud. Vissza kell gondolnunk a vasárnap jelentős eseményeire, így Urunk feltámadására, Isten népének találkozására, a vasárnap szerinti életre, amely által a hívő ember megvalósítja a Krisztus által elnyert szabadságban való emberi életet. Ez egy megújított, igazi keresztény életre tesz képessé mindnyájunkat.

Sokszor vita témája, hogyan tekintsünk a vasárnapi előesti misére. A Szentatya felveti azt a kérdést, hogy helyes-e ez a gyakorlat? Az egyházi törvény lehetőséget ad erre a megoldásra. De vannak olyanok, akik úgy gondolják, hogy a szombat esti misével eleget tettek a kötelezettségnek, és a vasárnap szabad a különböző programok számára. Így lehet eljutni oda, hogy - írja a Szentatya - Isten nélküli nappá válik ez a szent nap. Pedig az Istennek szentelt napon munkás tevékenységének értelmét is megtalálja az ember.

Korunk problémája, hogy számos közösség van pap nélkül. Itt nincs szentmise, pedig nekik is feladatuk - az adott lehetőség szerint - az Isten dicsőítése. Ezek a közösségek ne feledkezzenek meg arról, hogy mennyire vágyódnak hallani azt a szót, amit csak a pap ajkai tudnak kimondani.

Verbényi István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu