Lisieux-i Szent Teréz élete és lelkisége (V.)

A "teljes megtérés folyamatát - ahogy Teréz nevezi Önéletrajzában lelki életének ezt a kiemelkedő jelentőségű periódusát (115. old.) - két szakaszra oszthatnánk fel, attól függően, hogy a sötétségek vagy a megvilágosítások szerepe az uralkodó a lélek életében. Sötétségen azt értjük, hogy a lélek megfosztva látja magát mindazoktól a számára kedves dolgoktól vagy személyektől, amelyek eddig élete értelmét jelentették. A lélek kiüresedik, alázatosabb lesz (nyilvánvalóan csak akkor, ha van bátorsága eddigi javait kiengedni a kezéből - bízva, remélve még értékesebb javakban). Megtanul üres kézzel, kielégíthetetlen szívvel várakozni a "szántóföldben elrejtett kincsre" (Mt 13,44), amiért mindenét "örömmel" odaadhatja. Közben azonban vállalnia kell azt a fájdalmas köztes állapotot, melyben egyáltalán nincs birtoka, s ráadásul még az öröm helyett is csak a lemondás fájdalmát tapasztalhatja.

Teréz öröme is fokozatosan teljesedik ki, kifosztott szívvel várakozva a szívébe áramló szeretetre, mint a legértékesebb kincsre, s arra a szükségletre, hogy elfelejtse önmagát, azért, hogy örömet szerezzen, s ettől fogva boldog lehessen (117. old.). Különböző kegyelmek jelzik azt az utat, amelyet Teréz megtesz a sötétség, a teljes kiüresedettség állapotától a világosság és a szeretet szívében aratott győzelméig.

"A szegény kis Teréznek", aki "nem talált semmilyen segítséget a földön" (81. old.) Isten egy anya arcában mutatja meg először irgalmát. A "Szent Szűz elragadó arcában" Jézus saját anyját adja Teréznek, hogy minden fájdalma elcsituljon (vö. 81. old.). "Ó, gondoltam, a Szent Szűz rám mosolygott, milyen boldog vagyok..." - írja le Teréz élményét, "melyet megkaptam", haláláig ott őriz majd szívében, hogy abból újabb és újabb "mosolyok", az Isten szeretetébe vetett hit újabb bizonyosságai szülessenek. A kegyelmet azonban lelki kín kíséri, megőrizve őt attól, hogy hiú gondolata támadjon (vö. 83. old.), önszeretete növekedjék, bezárkózásra kényszerítve őt Isten szeretete előtt, amely ettől sokkal többel akarja őt még elhalmozni.

A Szent Szűz által kapott kegyelmeket újabbak követik: megérti, hogy dicsőségre született, de azt is, hogy dicsősége nem fog feltárulni halandó szemek előtt (vö. 85. old.). Ezt a kegyelmet "mindig úgy tekintettem, mint életem legnagyobbjainak egyikét" (uo.).

Az Isten szeretetének megismerésébe való behatolásban nagyon fontos mozzanat Teréz elsőáldozása. "Ez a szeretet csókja volt, éreztem, hogy szeretnek..." (92. old.) - határozza meg Teréz első szentáldozásának jelentését. Végre nem kell sírnia Pauline távolléte miatt: "Elfogadtam már régóta, hogy meg kell hoznom ezt az áldozatot" (93. old.). Az elsőt követi Jézus második látogatása" (94. old.), majd a bérmálkozás, melyben "megkaptam (a) szenvedni tudás erejét" (96. old.), de csak azért, mert "lelkem mártíriumának nemsokára el kellett kezdődnie" (uo.). "Megrohant az aggályosság szörnyű betegsége" (101. old.).

Beiratkozva a Szent Szűz társulatába "egyedül, nagyon egyedül éreztem magam" (105. old.), s ez az egyedüllét még inkább kiteljesedik akkor, amikor nővére - Mária, lelke egyetlen támasza (106. old.) - is a Kármelbe lép.

"Mikor Mária belépett a Kármelbe, még nagyon aggályos voltam. Miután ő már nem lehetett bizalmasom, az Egek felé fordultam" (112. old.). Mennyire összetartozik kiüresedés - betöltés, lemondás -, kegyelem mindnyájunk életében! Mária elmenetele újabb tapasztalatot nyújt Teréznek Isten szeretetéről: "A felelet nem késett..., s megértettem, hogy ha a földön szeretnének elhunyt testvéreim, akkor hát az Égben is szeretnek" (113. old.).

Teréz aggályai eltűnnek, marad azonban túlérzékenysége, amelyet Jézus karácsony éjjelén gyógyít be szeretetével. Nehogy azt higgyük, hogy Teréznek ezentúl nincsenek gondjai önmagával, mert megtérése után írja: "Ha a legnagyobb lépést meg is tettem, maradt még éppen elég dolog, amit el kellett hagynom" (119. old.). Mindenesetre Teréz el tudja már hinni, hogy Isten minden körülmények között, a teremtmények szeretetétől függetlenül szereti őt, s ez megadja számára a lehetőséget, hogy megkezdje "az óriás pályafutását (115. old.).

Íme, Isten kegyelme hogyan győz az ember gyengeségein! "Ez nem azért volt, mintha megérdemeltem volna" (113. old.)! Ez azért van, mert Teréz megkezdi az általa később felfedezett "kis út" járását: nem takargatja nyomorúságait, hanem egyre nagyobb bizalommal Isten felé viszi teremtményi mivoltát - betegségeit, félelmeit, kielégületlenségeit, s elhiszi, hogy "nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek", amit így is meg lehet fogalmazni: "Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket" (Mt 9,12. 13b).

Bakos Rafael OCD

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu