"Ne legyél lekvár..!"

Huszonöt éves az egerszalóki találkozó

Három szokatlan, nem odaillőnek vélhető tárgyat láttak a jelenlévők a szabad ég alatt álló oltáron a múlt hét végén Egerszalókon: egy nagy csupor, házi készítésű szilvalekvárt, egy focilabdát és egy henger alakú tokba csavart oklevelet. E három közül kettő Kerényi Lajos atyának szánt meglepetés volt a találkozó résztvevőitől, a harmadik, az oklevél pedig a helyi polgármestertől, Tőgyi Gábortól származik. A szombat esti szentmise és körmenet előtti megemlékezés a nagy számok jegyében zajllott: Lajos atya az idén nyolcvanéves, Szalók, vagyis az ifjúsági találkozók hagyománya pedig immár huszonöt.

Bizony, immár negyedszázada annak, hogy Lajos atya először ide hívta Mária országának ifjúságát - lelki nagytakarítás és irányadás céljából. A tizen- és a huszonéves nemzedék azóta is lelkesen hallgatja Kerényi Lajos előadásait, lelkigyakorlatait, aki olyasmikről és úgy beszél, hogy a fiatalok - szárnyukat bontogatván, kitekintgetvén, kirepülve készülvén a családi fészekből - szívesen, sőt rajongva választják őt lelkivezetőjüknek. Amikor erkölcsi tartásra, gerincességre, az elvekért és a hitért való kiállásra buzdítja őket, gyakran figyelmeztet is: "Ne legyél lekvár!" Ezt a biztatást szem előtt tartva és hálásan megköszönve kapott egy személyesen neki szóló ajándékot: egy üveg szilvaízt. Az óriási szilvalekváros bödön szintén óriási címkéjére a fiatalok közül, aki csak tehette, ráírta a nevét.

A kívülálló számára talán az oltáron lévő másik két tárgy is magyarázatra szorul: egy focilabda. Aki azonban jobban ismeri Lajos atya hétköznapjait, az tudja, hogy - ha nem esket, akkor - szombatonként focizik. A kitüntetést és az azzal járó oklevelet a falutól kapta, a polgármester alapította - az idei kettős évforduló alkalmából - és elsőként Lajos atyának adományozta mint olyannak, aki különösen sokat tett a faluért.

A helyiek is kivették részüket a találkozó előkészítéséből. A templomdomb közvetlen szomszédságában lakik családjával Varga B. János, az egri ciszterci gimnázium igazgatóhelyettese, volt pannonhalmi bencés diák, az ő udvaron álló szabadtéri kemencéjükben sült az ünnepelt asztalára kerülő krumplislángos. Szükség is van a test és a lélek megerősítésére, mert öt napot végigcsinálni ebben az - esetenként zivatarokkal tarkított - rekkenő hőségben nem kis dolog, alaposan rendet tesz bennünk, és felkészít a további kihívásokra. Egyáltalán nem véletlen, hogy az Úr a pusztában lakóknak nyilatkozott meg először. Az elemeknek kitéve kitisztul, megszilárdul az ember bensője, a lényegtelen dolgokat, gondolatokat, képzeteket, ábrándokat fokozatosan elhagyja, és szomjassá válik az ige befogadására, az életről való keresztény gondolkodásmód elmélyítésére.

Kovács Kázmér, szülész-nőgyógyász szakorvos előadásában arra is felhívta a fiatalok figyelmét, milyen sok szó van a várandósságra a magyar nyelvben (állapotos, viselős, terhes, áldott állapotban van), ami nem véletlen, ugyanis teremtésre, életadásra vagyunk "programozva", ez elől nem lehet és nem is érdemes - sőt természetellenes lenne - elbújni. "Aki egy ilyen gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be." (Márk 9,37) Az első gyermek megszületésével válik a férfi és a nő önálló családdá, ilyenkor átértékelődik az egymáshoz, a világhoz és önmagukhoz való viszonyuk, kapcsolatrendszerük. A családot tehát új kapcsolatrendszerbe kell helyezni, ami szorosan összefügg a missziós tevékenységgel, önmagunk és mások misszionálásával.

Ezt a kérdéskört feszegette Donát testvér előadása a Kárpátaljai Ferences Misszióból. Donát testvér is kötődik ehhez a szalóki vidékhez, hiszen a környékről, Bélapátfalváról származik, de most lépett elő itt első alkalommal, eddig mindig a hallgatók soraiban ült. Mit is jelent a misszió? - tette fel a kérdést. Mindenekelőtt küldetést. Talán kevesen gondolták végig, de valójában minden megkeresztelt ember missziós küldetést tölt be a földön. Ez azonban nemcsak az örömhír terjesztését jelenti (hajlamosak vagyunk a misszió szó jelentését csak így értelmezni), hanem beteggondozást, család- és közösségsegítő munkát is. És ide tartozik önmagunk misszionálása és nyitott szívre, nyitott lélekre nevelése. Donát testvér nem győzte hangsúlyozni a lelkigyakorlat, az ima fontosságát, ugyanis üresen csengenek a szavaim, ha nem imádkoztam eleget. Lelkünk rendben tartásával hitelesebben lehet tanúságot tenni azok között is, akikben "meghűlt" a szeretet. Mert ez is küldetésünk része: elmenni hozzájuk is, akikben már valamilyen oknál fogva "meghűlt" a szeretet. Az örömhír terjesztésének a feltétele a kapcsolatok felvétele, felújítása, elmélyítése és az imádságos élet.

Az egyik kiscsoportos beszélgetésen arra a körkérdésre igyekeztek válaszolni, hogy: "Mit visztek haza innen, Egerszalókról?" "Hát erre a kérdésre sokkal könnyebb volt tavaly válaszolni - fogalmazott valaki. - Most inkább kérdéseket és elhatározásokat viszek, mint válaszokat, de ez nem feltétlenül hátrány, sőt!"

Egy másik körben, a földön ülve a csoportvezető a következő tényt közölte a körülötte lévőkkel: "Egyes felmérések szerint a vallásos emberek mindössze hét százaléka jár rendszeresen templomba. Ti mit gondoltok erről?" Egy kamasz fiú nem késlekedik, rögtön megjegyezni: "Szerintem a vallásosságot nem úgy kellene mérni, hogy hányan vannak ott a misén, hányan járnak templomba." Társainak más a véleménye: "Bár pusztán a templomba járás egyedül nem feltétlenül fokmérője az ember vallásos hevületének, ott mégis hasonszőrűekkel találkozhatunk, és a Donát testvér által mondottak alapján kiterjeszthetjük, megújíthatjuk hitünket és kapcsolatrendszerünket, azaz: misszionálhatjuk önmagunkat és másokat." A mellette guggoló Emese pedig még hozzátette: "A Kárpát-medencét átfogó, a határon túl átnyúló hitbéli közösség valóban csak a ferences testvér által mondottak mentén képzelhető el."

Mintha a kiscsoportos beszélgetéseken hallottakat kívánnánk megerősíteni: Kerényi Lajos atyával együtt elmondtunk egy tized rózsafüzért, amit a Mária Rádió élő adásban közvetített. Az imát Mária országának épülésére és szépülésére ajánlottuk föl.

A szombat esti szentmise és körmenet előtt az új egri főpásztor, Ternyák Csaba érsek körbejárt, mindenkivel kezet fogott, sokakat ismerősként üdvözölt. Ez az első egerszalóki találkozó, ahol két érsek is megtisztelte a résztvevőket, mivel vasárnap délelőtt a most nyugalomba vonult főpásztor, Seregély István celebrálta a misét. Lajos atya megköszönte, hogy húsz éven keresztül egyházmegyéjében otthont adott a találkozónak. Búcsúzóul István érsek ezt mondta a fiataloknak: "Vigyétek haza a Megváltó szeretetét és szeretetparancsát, és osszátok szét!" Lajos atya pedig hozzátette másik kedvenc mondását, amit azoknak szokott ajánlani, akik úgy érzik, nincs mit felajánlaniuk Krisztusnak. Az önbizalomhiányban szenvedők szólítsák meg így a Megváltót: "Dinnye vagyok, de szeretlek!"

Bánfalvi Tivadar

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu