Énekek és szentek közösségében...

Ars Sacra Galéria - Veszprémben

Dicső István, nagy királyunk / téged ég s föld magasztal, / téged tisztel kis országunk, / első szent urának vall, / tőled vette fényességét, / méltóságát, érdemét, / koronája ékességét, hitét, / kincsét s mindenét... - csendült az ősi dallam, a dicsőítő népének nemrég a veszprémi Szent Imre piarista templomban, betöltve ékes hangzásával, hitből fakadó sodró erejével a szentélyt, s az oda sereglett, ünneplő lélekkel várakozókat.

Maczkó Mária (balról) és Szekeres Erzsébet a veszprémi Szent Imre-templomban. Háttérben a textilművész alkotása, melyen Szent István király felajánlja a koronát a Szűzanyának Fotó: Budai Éva

A templom, amely ezen a nyáron Ars Sacra Galériaként - Kolti Helga színművésznő kezdeményezésére - helyet ad szakrális kiállításoknak és hozzájuk kapcsolódó irodalmi, zenei programoknak is, ezúttal a gödöllői Szekeres Erzsébet iparművész Árpád-házi szentekről készített textilképeit tárta a nagyközönség elé.

A művésznő alkotásain megörökíti többek között a szent pillanatot, amikor István király koronáját és egész országunkat a Szűzanya gondviselő közbenjárásába ajánlja, felmutatja továbbá a hely szelleméhez méltón az ezer éve született ifjú Szent Imre herceget, a tragikus véget ért királyfit, a lovagkirályt, Szent Lászlót, a 800 éve született Szent Erzsébetet, továbbá Szent Margitot, valamint Skóciai Szent Margitot, Boldog Erzsébetet, Szent Kingát, Prágai Boldog Ágnest, Tössi Boldog Erzsébetet, Szent Hedviget, Boldog Jolánt is.

Az iparművész tárlatát S. Lackovits Emőke néprajzkutató méltatta az ünnepi programban, kiemelve, hogy Szekeres Erzsébet szakrális sugárzású képeivel bíztatni akar, vigasztalni, hogy az árny mellett mindig ott a fény is, a gonosz mellett a jó, csak meg kell tanulnunk jól választani. Nemes ízléssel és istenadta talentummal megáldott alkotásain a népművészet szín- és formagazdagságát is megfigyelhetjük. Textiljein nem egyszerűen szenteket látunk, hanem itt az időtlen dereng át az időbeli távlaton. A szentek alakjában felismerni véljük a bűn által elhomályosult, de Isten képére és hasonlatosságára teremtett ember eredendő bűntől mentes tisztaságát.

A program második részében Maczkó Mária népénekekkel szolgált a templomban. Felidézte a tárlathoz kapcsolódóan a magyar szentek szellemi, lelki örökségét, erkölcsi kapaszkodót jelentő tiszta életét, énekelt az egykor hitében és földrajzi kiterjedésében is nagy Magyarországról, eleink hazafiasságáról, áldozatkész, és áldozathozó életútjáról, amelyről, mint mondta prózai bevezetőjében példát vehetne a mai Kárpát-medencei magyarság is. Szállt a dal Álmos vezérről, Szent István és Szent László királyról, Imre hercegről, a régi magyarok dicsőségének elvesztéséről, s nemzeti betegségünkről, a széthúzás fátumáról is, amely pusztít ma is közöttünk: Nincs egység közöttünk, / nincs áldás fölöttünk, / sok rajtunk az ínség / te légy a segítség / Szent István király... És persze szállt a fohász a Magyarok Nagyasszonyához is: Mária, Mária el ne hagyd népedet...

Maczkó Mária a miatyánk népi változatával fejezte be énekes áhítatát, s szinte természetes volt, hogy közösen, együtt énekelte vele a hallgatóság is az Isten, hazánkért... kezdetű énekes fohászt és a Boldogasszony Anyánk népénekünket, a magyarok első himnuszát.

Budai

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu