Pétert fogadták Benedek személyében

A brazil fiatalok tanúságtétele

Mikor a több száz brazil és latin-amerikai püspök, köztük vagy két tucat bíboros május 10-én buszokkal megérkezett a Sao Pauló-i Pacaembu stadionhoz, és a "művészbejárón" át bevonultak a pápának ácsolt emelvény és színpad mellett a fenntartott szektorba, már "állt a bál". Másfél óra volt még a pápa érkezéséig, de a lelátókon és a küzdőtéren egy gombostűt sem lehetett volna leejteni.

A sokaság nem tömeg volt, hanem kiválóan felkészült, várakozással teli, örömtől kicsattanó, nyílt szívű katolikus fiatal. Középiskolások, egyetemisták, kispapok, szerzetesek és szerzetesnők, akik különböző lelkiségi mozgalmakat, egyesületeket és rendeket képviseltek a hatalmas ország minden részéből, és akik már évek óta vártak e találkozásra. A tarkaságot nemcsak a rendi ruhák, a mozgalmak transzparensei és a léggömbök, hanem az arcok is biztosították. Brazília valóságos egyvelege a világ népességének. A bennszülött indiánokon kívül az Afrikából áthurcolt egykori rabszolgák utódai, valamint az Európából és Ázsiából bevándorolt ősök mai leszármazottai adták a tarkaságot.

Lüktetett az aréna a daloktól, a skandált rigmusoktól, az ima erejétől. Egy fiatal szalézi pap volt a műsorvezető, aki igazi "showmanként" dolgoztatta az egybegyűlteket a felkészülés utolsó percéig, már délelőtt tizenegy óra óta, amikor a stadiont megnyitották. Fergeteges volt a hangulat. Mindenki énekelt, mindenki skandált, mindenki imádkozott, s ha a konferanszié kérte, pisszenés nélkül csendben elmélkedett. A színpadon elhelyezkedő nagyzenekar kísérte szólisták által előadott dalokat mindenki önfeledten fújta, s ha a ritmus kívánta, a szektorok hullámzani kezdtek. Egymás után emelkedtek fel helyükről, és ültek vissza, ezzel szinte szárnyakat adva önmaguknak. A hatás szuggesztív volt. A komoly főpásztorok is harsányan daloltak, lengették karjukat, már-már táncra perdültek, hiszen ahol ők helyezkedtek el, ott azért volt hely némi mozgásra.

Attól tartottam, hogy mire a pápa megérkezik, elfáradnak, de tévedtem. Közeledtének bejelentésével, majd megérkezésével a hangerő - nem az erősítők, hanem a természetes és artikulált emberi hangok és az öröm jóvoltából - megduplázódott.

A nyolcvanéves XVI. Benedek - nem is tehetett mást - boldogan mosolygott és integetett a világ legnépesebb katolikus országa fiataljainak köszöntését fogadva. A püspökök szektora mögött, a küzdőtér első soraiban mintha Zefirelli Szent Ferenc-filmjének hőseit látta volna az ember, egy új ferences közösség tonzúrát viselő férfi és kámzsával fedett fejű nő tagjai örömükben szinte repdestek, hasonlóan a mellettük helyet kapó brazil alapítású Shalom lelkiségi mozgalom tagjai. És talán mindenki, de én őket tudtam közvetlen közelről megfigyelni.

Az önfeledt ünneplés Péternek, az apostolfejedelemnek szólt, akit a pápák sorában kétszázhatvanötödikként most éppen Benedeknek hívnak. Valóban érezhető volt, hogy Brazília, a helyi egyház, ez a fiatal társadalom fenntartások nélkül, hatalmas ragaszkodással és odaadással fogadta Róma püspökét, a világegyház fejét és tanítását, és szereti egyházát, büszke katolikus mivoltára. Igen, a több tízezernyi fiatal nemcsak a pápát, nemcsak a ritka eseményt ünnepelte e napon, hanem katolikus önmagát is: azt, hogy katolikusnak lenni jó. Tanúságtétel volt ez a javából.

XVI. Benedek pedig, aki tudós, visszahúzódó, szerény teológusként élte le élete nagy részét, felnőtt a nehéz feladathoz. II. János Pál pápa nyomdokaiba lépve ugyanolyan "szupersztár", mint nagy kommunikátori adottságokkal megáldott elődje volt. Talán azért is tudott oly közvetlen lenni, mert a felé irányuló szeretet valóban magával ragadó volt. És a szeretet nemcsak és nem elsősorban a konkrét személynek szólt, hanem a sziklának, amelyre Jézus egyházát alapította, és akit a pápában, a mindenkori pápában hús-vér emberként most Brazíliában köszönthettek.

Ezek után vélhetően nem is fog tudni ellenállni a találkozó alkalmával többször is neki szegezett kérésnek, hogy az idén nyáron esedékes ausztráliai ifjúsági világtalálkozó után Brazília rendezhesse 2011-ben a következő nagy seregszemlét. A Sao Pauló-i találkozó után nehéz lenne másképp döntenie. Már csak azért is, mert Brazília egyháza nemcsak a számadatok alapján, de valóban a fiatalok egyháza. S a világnak e fiatalságra, e bizalomra és tettrekészségre nagy szüksége van.

Szöveg és kép:

Szerdahelyi Csongor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu