Állj elő vele!

Ifjúsági találkozó Nagymaroson - születésnaposokat köszöntöttek

Az idei tavaszi nagymarosi ifjúsági találkozó középpontjában a küldetés, a misszió témája állt, különös tekintettel az esztergom-budapesti főegyházmegye szeptemberi kiemelkedő rendezvényére, a városmisszióra. A szentmisét Erdő Péter bíboros prímás, esztergom-budapesti érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke mutatta be a jelen lévő paptestvérekkel. A május 19-i rendezvény keretében a fiatalok köszöntötték a nyolcvanéves Kerényi Lajos atyát és a hatvanadik születésnapját ünneplő Sillye Jenőt.

A Dunával találkozni Nagymarosnál, a történelmi és földrajzi távlatokat saját szemünkkel látni emelkedettséggel, ünnepélyességgel, küldetéstudattal tölti el az erre járót. A tavaszi lelkigyakorlat gondolatai is mintha ezt az érzést erősítenék föl bennünk. Marton Zsolt atya szavaival: "Küldöttek vagyunk, küldött vagy. Talán még nem is vagyunk rá teljesen felkészülve. Ugyanis apostollá lenni tudatos felkészülést jelent. Ezen az ösvényen való elinduláshoz mindössze egyszer igazán komolyan el kell imádkoznunk a Miatyánkot."

Az embernek - felekezettől és hitvallástól függetlenül - lelki-szellemi szükséglete, hogy kisebb-nagyobb rendszerességgel újratervezze, újraértelmezze, vagy csak ellenőrizze életfutását. Ehhez elsősorban idő kell, de nagy előnyt jelenthet, ha az önvizsgálatot végző hívő kimozdul a megszokott környezetéből, különösen, ha ez a "lelki nagytakarítás", ez a "világszemlélet megújítás" egy olyan lelkigyakorlat keretén belül történik, amelyen a szó legszorosabb értelmében egy percre sem lehet szem elől téveszteni a magyar királyok lakhelyét, a visegrádi várat.

A történelmi háttér tehát küldetéstudatot adhat, azonban tudatosítanunk kell magunkban: hiába vagyunk keresztények - Zsolt atya szerint, - "Folyamatosan tanulnunk kell a hittant, hiszen állandóan készenlétben kell állnunk, bármikor megszólíthatnak." Vagy ahogy a találkozót megelőző levélben állt: "Hirdesd az evangéliumot, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan." (2Tim 4,2) Nekünk, küldetésben lévőknek mindig fel kell készülnünk adni, adni és még többet adni a létünk látóhatárán felbukkanó és segítségre szoruló, vagy Krisztus igéjére szomjúhozó embertársunknak. Ily módon kapcsolataink másokkal mindig egyenlőtlenek, aszimmetrikusak lesznek, mivel mi mindig többet fogunk adni, amitől azonban egyáltalán nem kell megrettennünk, hiszen mint hívő embereknek nekünk hivatásunk az áldozathozatal, az önátadás.

A nap áttűz a felhőkön és fénybe borítja a Visegrádi várat. Ilyesmit láthatott és érezhetett II. András királyunk lánya, Árpád-házi Szent Erzsébet is, amikor gyermekként Türingiába érkezvén először meglátta Wartburg várát, ahol aztán oly nagy dolgokat vitt véghez. A tőlünk nem messze zajló Gyermekmaros, Kamaszmaros és Diákmaros résztvevői hasonló küldetés előtt állnak, hiszen Mária országának nagyon nagy szüksége van most rájuk. Mi is három gyermekkel érkeztünk, és a két idősebb már elég nagy volt ahhoz, hogy részt vegyen a gyermekmarosi foglalkozásokon. Nagyon tetszettek nekik. Judit lányunk négy éves lesz és azt mondta, hogy holnap is jöjjünk el, de sajnos a találkozó csak egy napos. Szent Erzsébet annak idején buzgó vallásosságával, odaadásával, életszentségével lassan "bevette" a wartburgi várat, amely oly nagy feladatnak tűnhetett először, ahol oly esetlenül mozgott, ahol annyi idegennel, irányában gyakran ellenséges, meg nem értő embereket kellett Istenszeretetével meghódítania. Nos, a mi gyermekeinknek a wartburgi vár Magyarország, Mária országa, ahol nekik helyt kell állniuk, ahol nekik keresztényként hivatásuk, sőt küldetésük van.

Zsolt atya szerint: "Nagy ajándék, ha valaki vallásos családban nőtt fel. Azonban, ha ez mégsem így lenne, akkor se kell elkeseredni, hiszen az első keresztények, sőt az első vértanúk is innen származtak." Tisztázni kell az életállapotodat. Tudatosítani magunkban, hogy mindegyikünknek van már hivatása: keresztények vagyunk. A hivatásból lesz később a küldetés.

Később Kerényi Lajos atya a nagytemplomban - a fakultációk keretében - tartott előadásán egy gombostűt sem lehetett volna leejteni. Az oltárt teljesen körbeülik, a padsorok tele vannak, és a karzaton lévő orgonáról is "fürtökben lógnak" az emberek. Ha az atya hirtelen ki szeretne menni, nem tudna, csak úgy, ha átlépne valakin. Micsoda lelki nagysága lehet Kerényi atyának, hogy nyolcvanéves korában is így csüggnek szavain, így "isszák" mondandóját a tizen- és huszonéves fiatalok.Tőle tudjuk meg, hogy "Ha jó közösséget találsz, teljesen oda kell nekik adni magadat. Ez azt is jelenti, hogy egy kicsit fel kell adnod magadból." A küldetés tehát valamelyest önfeladást is jelent. Hátrahagyva régi énünket, egy nagyobb közösség számára születünk újjá.

Hasonló dolgokra világított rá korábban, a nagyelőadás alatt Szemere János harmadéves kispap a székesfehérvári egyházmegyéből, aki - vallomása szerint - Veszprém megyében élte gyerekkorát, és a pesti piarista gimnáziumban érettségizett. "Nem volt számomra azonnal világos, hogy az Úr erre a szolgálatra hív. Így visszagondolva, tulajdonképpen még el is hessegettem magamtól a gondolatot. Így soká jöttem rá, hogy az Úr valóban hív az ő szőlőjébe. Imádkozom majd értetek, hogy megtaláljátok magatokban a vágyat Isten felé."

A délutáni szentmisét Erdő Péter bíboros prímás, esztergom-budapesti érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke mutatta be a jelenlévő paptestvérekkel. Homíliájában Urunk mennybemeneteléről beszélt. A városmisszióval kapcsolatban kifejtette: "Először nekünk magunknak kell komolyabban tanítvánnyá lennünk." A főpásztor buzdította a hívő közösségeket, hogy ne legyenek magukba zárkózottak, hanem váljanak nyitottá a világ és felebarátaink felé.

A szentmise keretében az ifjúsági találkozó fiataljai köszöntötték a nyolcvanéves Kerényi Lajos atyát, és a hatvanadik születésnapját ünneplő Sillye Jenőt. A záró Mária-köszöntés után a fiatalok még sokáig maradtak a plébániakertben Sillye Jenővel és barátaival együtt énekelni, talán megértve azt, amit az egyik tanúságot tévő kispap mondott : "Kikristályosodott bennem, hogy Krisztus követségében járok."

Szöveg és képek: Bánfalvi Andrea és Tivadar

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu