LITURGIA

A kenyértöréstől a szentmiséig (XVI. rész)

A betegek lelkigondozása

Pünkösd ünnepén számtalan alkalommal felcsendül a hívő közösségek ajkáról a megszentelő Szentlélek utáni vágy: "Kit úgy hívunk, Vigasztaló / kit ád nekünk az Alkotó, / te élő forrás, égi láng, szent kenet, égből szállj le ránk". A megszentelő Szentlélek végigkíséri utunkat, akár betegség próbálja meg életünket, vagy éppen nehézségek nélkül telnek napjaink.

Az üdvösség történetében a betegségek, szenvedések és megpróbáltatások idején számtalanszor megkérdezték a választott nép tagjai: hogyan lehetséges, hogy a szövetség és a szeretet Istene érzéketlenül nézi mindezeket a körülményeket. A betegségekre nem úgy tekintettek elsősorban, hogy orvosnál keressenek gyógyulást, hanem sokkal inkább az Istenhez fordultak. Gondoljunk Jób vagy Tóbiás történetére, de ugyanezt a magatartást tapasztaljuk Jézus nyilvános működése során is. Az oka pedig az, hogy a betegséget valamilyen súlyos bűn következményének tartották. A megoldás önmaguk sajnálása, a bűn beismerése és a biztos javulás reménye volt.

Az egészség Isten áldásának a jele volt az ószövetségi nép szemében. Ha pedig változás történt, az nyilván az elkövetett rossz büntetése. Jézus korában is így gondolkodtak erről, amint ezt a vakon született története is bizonyítja. Jézus egy új szempontot hoz indoklásul: hogy a betegség meggyógyításánál kinyilvánuljon Isten szeretete és dicsősége.

Jézus úgy jelenik meg a választott nép előtt mint orvos. Neki van lehetősége, hogy visszaadja a betegnek az egészségét. De a testi gyógyulás mellett mindig a lelket is meggyógyította. Hány alkalommal elhangzott: bocsánatot nyertek bűneid. Ez a rossz, a gonosz feletti győzelmet is jelentette Urunk, Jézus Krisztus esetében. Országának tevékenységéhez is hozzátartozott ez a "sajátos jel", amely által Isten dicsősége megnyilvánult.

A Szentírásban az olaj a föld egyik legfontosabb terméke. A gyógyulás egyik természetes eszköze, de az isteni áldásnak is a jele. Az olajjal való megkenés az örvendezés és a tisztelet megnyilvánulása, ezért a vendég fejét olajjal megkenték; egy alkalommal pedig Jézus lábát kente meg illatos olajjal a bűnös asszony. De a gyógyítás eszközének is tekintették, amint az irgalmas szamaritánus példabeszédében szerepel.

Az olajjal való megkenés gyakorlásáról Szent Márk evangéliumában olvashatunk, amikor az Úr kettesével elküldte tanítványait örömhírének hirdetésére. Ők számos beteget meggyógyítottak, miután olajjal megkenték őket (vö. Mk 6,7-13). Ugyancsak ő beszéli el, hogy amikor az Úr tanítványait mennybemenetele előtt küldetésükkel megbízta, akkor a betegekre való kézrátétel is a gyógyítás jeleként szerepelt. Így örökli az egyház a betegek gyógyításának két fontos jelét, mint az olajjal való megkenést és a kézrátételt.

Erről már részletesen Szent Jakab apostol levelében olvashatunk, aki azt a parancsot adta, hogy ha valaki beteg, hivassa az egyház papjait, imádkozzanak felette, kenjék meg az Úr nevében, és az Úr megkönnyebbíti őt (Jak 5,13-15). Ebben a szentírási szövegben találjuk meg alapját annak a szentségnek, amellyel Urunk a beteg ember segítségére siet élete legnehezebb időszakában. Ez is mindig életünk reménye.

Verbényi István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu